Izsák feláldozása Franz Anton Maulbertsch

A festő egy adott cselekményből többnyire azt a pillanatot választja megörökítésre, amely magába sűríti annak előzményeit, és sejteni engedi következményeit. A Laokoón avagy a festészet és a költészet határairól című értekezésében a cselekménynek ezt a csúcspontját nevezi Lessing a „termékeny pillanat”-nak. Az Ábrahám áldozatáról szóló történetnek az a termékeny pillanata, amelyet Maulbertsch festménye mutat be. Ábrahám magasba emelt késsel készül végrehajtani az isteni parancsot, saját fiának feláldozását A gúzsba kötött Izsák tehetetlenül várja a halált, de az Úr sebbel-lobbal érkező angyala közbelép: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” A Biblia szerint az angyal az égből szólítja meg Ábrahámot, de Maulbertsch ezen a ponton tett egy kis dramaturgiai kiigazítást: az ég szárnyas küldötte testközelből akadályozza meg, hogy a próbatétel eljusson a gyilkos végkifejletig. Az osztrák mester a késő barokk közhelyeken túllépve juttatja csúcspontra az ótestamentumi drámát. A fényhatásokra osztotta a főszerepet. Az áldozati tűznek csak felszálló füstjét látjuk, s nem tudjuk pontosan, honnan érkezik a fény az angyal hátára, Izsák kiszolgáltatott testére és a földre hulló horpadt rézedényre, de ez a világosság is tűztől látszik eredni. A fény és árny viaskodása, a színek vörös izzása, az Istennek engedelmes mozdulatok heve és a formák lobogása az egész jelenetet egyetlen tűzhasonlattá változtatják.

© Tátrai Vilmos