Cím nélkül 97 Paul Huxley

Huxley a pop art utáni nemzedék fellépését demonstráló legendás The New Generation című kiállításon, 1964-ben, első díjat nyert absztrakt képeivel. Mintegy húsz éven át meghatározó lesz festészetére a lehető legegyszerűbb geometrikus elemeket használó, leegyszerűsített, letisztult képi világ. Elegáns és kifinomult térbeli struktúrákat varázsol elő a homogén háttéren többnyire átlósan egymáshoz kapcsolódó elemek csoportosításával. A vászon Huxley számára képi események színtere, ahol a környező üres térben elhelyezkedve formák, tömegek, színek keresik az egymás közti egyensúlyt. “A felső sarokból olvasandó alakláncolat, az erős színárnyalatbeli különbségek – mindkét eszköz, különösen nagy méretben, késlelteti a kép egészének a hatását. … A sárgával úgy voltam eleinte, hogy túl közvetlen és rikító, később meg, hogy valószínűleg a legnehezebb, ezért foglalkoztatott. Végül egy sor képen használtam. Ez akkor volt, mikor egy ideig New York-ban éltem, ahol – most már tudom – a műterem környékének ragyogó sárgái hathattak rám.”
A nyolcvanas évektől középen kettéosztott képmezőn folytatja tovább kísérleteit, a két oldal formai dialógusával, a korábbiaknál lazább és szabadabb formákkal. Ebből az időszakból a gyűjteményben két gouache tanulmány jelzi a változás irányát.

Tóth Ferenc