Most, hogy eljutottam a tengerhez, oly csodálatos a szárazöld Ainslie Yule

Ainslie Yule a kritikusok megítélése szerint az egyik legérdekesebb művészegyéniség a mai skót szobrászatban. A súlytalan anyagok alkalmazása, szobrainak testetlen, tömeg nélküli jellege számos kiállításon sikert aratott. Szobrai, reliefjei és főleg pasztellel készült rajzai szárazföldi tájakkal, az erdővel vannak összefüggésben annak ellenére, hogy Aberdeen környékén, a tenger közvetlen közelében él. Ennek a vonzalomnak szinte költői megfogalmazása gyűjteménybeli rajzának különös címe.
Egyik felfedezője, a műveit gyakran bemutató galériás, Richard Demarco a művésszel folytatott beszélgetésekor így foglalja össze benyomásait a nyolcvanas évek elején készült “tájképekről”: “Az elmúlt két-három évben készített műveiddel a gyermekkorodban megismert és felfedezett lothiani és Aberdeen megyei tájak ösvényeit idézhetted fel. Olyanok valóban, mint az erdők talaja Skócia keleti partjainál. Északi tájakról szólnak a művek, fákról, a természet termékenységéről, levelekről, gallyakról, ágakról, gyomokról, s mindegyikük olyan alapos megfigyelésről árulkodik, hogy bizonyosan közelről figyelted a földet, a lábad nyomát… Azt az emberi ösztönt példázzák, amely a természet látszólagos összevisszaságában a rendet keresi. Azt sugallják, hogy kell legyenek törvények és valamilyen rend, még ha ez elsőre nem is észlelhető. A műalkotások az ‘érintkezési’ vagy ‘kapcsolódási pontok’. Segítségükkel kerülhet az ember kapcsolatba a táj misztériumával.” (A.Yule kiállításának katalógusa, Richard Demarco Gallery, Edinburgh 1982)

Tóth Ferenc