Kötözött lábú ökröt formázó amulett

A kicsiny amulett egy megkötözött lábú, hízott ökör háromdimenziós képét formázza. Jól kivehető az állat feje, füle, szeme, farka és hasa alatt összekötött lába is, míg a szarvat csak rövid formában megjelenítették meg. Ilyen amulettek jól kimutathatók az Újbirodalomtól a Későkorig terjedő időszakban. Az újbirodalmiak jellemzően építési depozitokból kerültek elő, olyan építmények, elsősorban templomok alapítási ajándékaiból, amelyeket a vállalkozás sikerének biztosítása érdekében helyeztek el az építmény alatt vagy mellett. Az ajándék így valódi ételáldozatot helyettesítő modellként szolgált az istenek jóindulatának megszerzése érdekében. A Későkorban sírokban, a múmiapólyák közé rejtve alkalmazták a megkötözött ökör formájú amuletteket áldozati ajándékként, hogy segítségükkel ellátmányt biztosítsanak a halott számára, ami kritikus fontossággal bírt a túlvilági életben. Az ökörnek kiemelt szerepe volt a temetési szertartás során is, ahol nem csupán ételáldozatként volt fontos, hanem megtestesítette azt az állatot is, amelynek mellső lába a múmia mágikus felélesztéséhez elengedhetetlenül szükséges volt. A sír bejáratánál a temetéskor végzett ún. szájmegnyitási rituálé alatt levágták egy marha mellső lábát, majd a még véres húst bemutatták a halott számára. Ahogyan ez a jáspisamulett, a legtöbb kötözött lábú ökröt formáló példány vörös színű anyagból készült, amely a vért és a húst szimbolizálta.