Pávián-amulett

A kicsiny, elnagyolt kialakítású bronzamulett rossz állapotban maradt fenn, részletei emiatt nehezen kivehetők. Guggoló galléros páviánt (Papio hamadryas) ábrázol, mancsa térdén pihen, s hímtagja is látható a lábai között. A pávián Thot isten szent állata, megjelenési formája volt. Az istent reprezentáló állat-amulettek az Újbirodalom előtt ritkán fordultak elő, a Ramesszida kor végétől azonban a leggyakoribb, széles körben használt típussá váltak.
Viselőjük azt remélte, az istennel azonosulva részesülhet annak mágikus erejéből, ugyanakkor az isten felé megnyilvánuló tisztelet jeleként is felfoghatók. Thot az írás istene, az írnokok védelmezője volt, így az amulettet elsősorban írnokok birtokolták. A tulajdonos sírjába kerülve pedig a túlvilági élet elérését, az újjászületést segítette. Thot szerepe a túlvilági életben kritikus jelentőséggel bírt. A legismertebb túlvilági útmutatást nyújtó forrásban, a Halottak könyvében is szereplő, ún. szív mérlegelése-jelenetben Thot, az istenek írnoka jegyezte fel az eredményeket, így meg is hiúsíthatta a túlvilági élet elérését. A túlvilági megújhodás kapcsán a páviánok Naphoz kötődő viszonya is fontos volt. Az állatok reggelente különös szertartással üdvözölik a napkeltét, így valamifajta különleges tudás birtokosaként is tekintettek rájuk, akik segítették a halottat Oziriszból Révé történő átalakulása, azaz az újjászületés során.