Termékenységi szobrocska

Az alkotás az egyiptomi terrakotta vagy ritkábban mészkő szobrocskák azon csoportját példázza, melyek nőket ágyon vagy díványon fekve, egyedül vagy kis méretű gyermekalak társaságában, néha edények vagy a szépségápolás eszközeivel társítva ábrázolnak. A típus az Újbirodalom korában, a 18. dinasztia második felében jelent meg, és egészen a későkorig használatban maradt.
A szobrocska egyetlen, ágyon fekvő nőalakot mintáz, frontális nézetben, karja szorosan a testéhez simul. A darab a tömeggyártásra jellemző durva, elnagyolt megmunkálású példány. Nyitott öntőformával készült, a szélek ennélfogva lekerekítettek, a hátoldal lapos, egyenes. Az ágy lábrészét mindössze egy szolid görbület sejteti. A kiégetés után kapott stukkóbevonat a testfelületen nyomokban kivehető. A meztelen nőalak testarányai torzak: vaskos törzséhez rövid láb csatlakozik. Fején nyakig érő, egyenes szálú parókát és plasztikusan megmintázott, széles homlokpántot visel, a fejtető jellegzetesen egyenes.
A jelenleg uralkodó nézet szerint ezek a tárgyak termékenységi szobrocskák voltak, melyeket felajánlásként helyezhettek el sírokban, házi oltárokon és Hathor, Mut vagy éppen Anuket istennő szentélyeiben, így igyekezve elnyerni az isteni áldást a sikeres fogantatásra és a gyermeket fenyegető veszélyek elhárítására. Népszerűségük okán nagy mennyiségben gyártották őket a városokban és a templomokhoz tartozó kerámiaműhelyekben. Ez a típus régészetileg elsősorban halotti és lakókörnyezeti kontextusból ismert, templomi kontextusban ritkán fordul elő.