| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 19. század első fele |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 13,3 x 16,8 cm |
| Leltári szám | 4255 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Pályájának első állomásán Sienában, Marco dal Pino Beccafuminak volt tanítványa, a negyvenes években már ott találjuk Perino del Vaga és Daniele da Volterra mellett a római Angyalvárban. Fokozatosan a manierizmus legszélsőségesebben elvonatkoztató, stilizáló irányzatának vált képviselőjévé, különösen miután Nápolyba települve (1557) a spanyol miszticizmus hatása alá került. Ezt a képét is az alkirályság dél-itáliai központjában festette, minden bizonnyal 1573 után. Ez az évszám olvasható ugyanis Federico Zuccarinak azon a Krisztus ostorozását ábrázoló freskóján a római Oratorio del Gonfalonéban, amely nyilvánvalóan befolyásolta Pinót kompozíciója kialakításában. A bíborpalástot viselő, jogart tartó, töviskoronás Krisztus – János evangéliuma szerint így űztek gúnyt a „zsidók királyából” – és a két pribék szinte a levegőben úszva, különös, kígyózó mozgással közelednek felénk. Előttük a tér meredeken előrebillen, és úgy érezzük, ennek a következménye, hogy az előtérbeli alakok – a Krisztusra halált kiáltó tömeg- összezsúfolódnak, egymáshoz préselődnek. A csoportból csak négyen válnak ki, akik patetikus gesztusokkal kommentálják az eseményt: a vörös-kék-bordó öltözetű liktor, a sárgába átváltó bordó színű sapkát viselő szakállas főpap, a nyakát tekerve Krisztusra visszanéző római katona és a keresztet tartó félmeztelen hóhér, aki nem csekély erőfeszítés árán tekint ki a képből. Jézus mögött a homályból három fantomarc merül fel, Pontormo lidérces vízióit juttatva eszünkbe.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 446. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
