
Sarcoló kozákok
1800 utáni Gyűjtemény
Alkotó | |
---|---|
Kultúra | belga |
Készítés ideje | 19. század vége |
Tárgytípus | szobor |
Anyag, technika | bronz |
Méret | 41 × 36 × 28 cm |
Szignó | P. Dubois |
Leltári szám | 1524.U |
Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Paul Du Bois együtt végezte tanulmányait Égide Rombaux-val, Victor Rousseau-val és George Minne-nel, bár munkássága kevésbé ismert, mint pályatársaié. A brüsszeli Királyi Képzőművészeti Akadémia szobrász szakja után Charles van der Stappen műhelyében, az Atelier Libre-ben képezte tovább magát. 1883-ban pedig alapító tagja lett a Les Vingt csoportnak, ahol rendszeresen ki is állított 1884 és 1893 között. Köztéri szobrok, épületplasztikák és síremlékek mellett ékszereket, használati tárgyakat is készített, szobrai számos európai múzeumban megtalálhatók. Bár Du Bois támogatta az avantgárd művészeti törekvéseket, ő maga inkább a naturalista, Van der Stappen-i stílus követője maradt, tömören megfogalmazott alkotásai kiegyensúlyozottak. Bár a budapesti büszt a szobrász feleségét, Alice Sèthe-et ábrázolja, a Madonna cím azt sugallja, hogy ez esetben felesége az idealizált, jóságos és tiszta nő szimbóluma, bronzba öntve. A századforduló művészeinek kedvelt témája volt a nő, aki hol csábító, romlott femme fatale-ként, hol a tisztaság és ártatlanság megtestesítőjeként jelent meg az alkotásokon. A szobrot a magyar állam 1897-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum számára a Műcsarnok tavaszi nemzetközi kiállításáról.
Somodi Anett
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 102., 164. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.