Termékenységi szobrocska

Az alkotás az egyiptomi terrakotta- vagy ritkábban mészkő szobrocskák azon csoportját példázza, melyek nőket ágyon vagy díványon fekve, egyedül vagy kis méretű gyermekalak társaságában, néha edények vagy a szépségápolás eszközeivel társítva ábrázolják. A típus az Újbirodalom korában, a 18. dinasztia második felében jelent meg, és egészen a későkorig használatban maradt. Témájuk és meghatározó formai jegyeik alapján azon későkori és hellenisztikus, agyagból és mészkőből készült felajánlási (votív) szobrocskák előképeinek tekinthetők, melyek a nőalakot, egymagában vagy gyermekkel, egy szentély fülkéjében állva ábrázolják.
A szobrocska egy ágyon fekvő nőalakot mintáz, jobbján egy gyermek apró alakja látható, akinek felemelt bal kezét gyengéden érintik az anya jobbjának ujjai. Mindkét alak karcsú és meztelen, tagjaik aránytalanul megnyúltak, hosszúak. Összességében ez a darab a tömeggyártásra jellemző durva, elnagyolt megmunkálású példány. Nyitott öntőformával készült, a szélek ennélfogva lekerekítettek, a hátoldal pedig enyhén domborodik. Az ágy lábrészét mindössze egy szolid görbület sejteti. A formázást és kiégetést követően a szobrocska fehér, majd jellegzetes vörös festést kapott, különös tekintettel a testfelületekre. A nő parókáján és szeméremtájékán ma is kivehetők az eredeti fekete festés nyomai.
A jelenleg uralkodó nézet szerint ezek a tárgyak termékenységi szobrocskák voltak, melyeket felajánlásként helyezhettek el sírokban, házi oltárokon és Hathor, Mut vagy éppen Anuket istennő szentélyeiben, így igyekezve elnyerni az isteni áldást a sikeres fogantatásra és a gyermeket fenyegető veszélyek elhárítására. Népszerűségük okán nagy mennyiségben gyártották őket a városokban és a templomokhoz tartozó kerámiaműhelyekben.