
Maszkok I.
1800 utáni Gyűjtemény
Alkotó | |
---|---|
Készítés ideje | 1820 |
Tárgytípus | szobor |
Anyag, technika | márvány |
Méret | 159 x 88 x 93 cm |
Leltári szám | 3658.U |
Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Esterházy II. Miklós itáliai útjai során előszeretettel rendelt műalkotásokat a kor legnevesebb művészeitől. Nem volt ez másként ennek a kifinomult, klasszicista érzékenységű szobornak az esetében sem. Amikor a herceg megismerte Laboureurt – aki belga származású apjától tanulta a mesterséget, és a monumentális, római viseletbe öltöztetett, Ajaccióban felállított Napóleon-szobrának köszönhette elismertségét –, a szobrász a San Luca művészeti akadémia oktatója, nem sokkal később pedig már az elnöke volt.
A kompozíció Vergilius Aeneisének egy ritkán ábrázolt jelenetét idézi fel. A volscusok egy napon megelégelték királyuk, Metabus zsarnokságát, és elűzték. A menekülő uralkodó magával vitte a még csecsemő leányát, Camillát. Amikor a megáradt Amasenus folyóhoz értek, Metabus aggódni kezdett, hogy amikor átkel rajta, a vad hullámok kiragadhatják a kezéből, ezért a kicsit Diana istennő oltalmába ajánlotta, és szorosan a dárdájára kötözve átdobta a túlsó partra. A megmenekülésüket követően apa és leánya a vadonban éltek. Laboureur szobra azt a jelenetet ábrázolja, amikor a király éppen arra tanítja gyermekét, hogyan kell bánni az íjjal és a nyíllal.
Lantos Adriána
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 28, 143. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.