| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1977 |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | tükör, műanyag, fa |
| Méret | 123 × 123 × 9 cm |
| Leltári szám | 78.1.U |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Első emelet, Courbet-tól Baselitzig. 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
Amikor az 1950-es évek végéig bírói hivatásából élő Luther végleg elkötelezte magát a művészet mellett, a tudományos-technikai képalkotásban találta meg az őt foglalkoztató problémák kifejezésre legalkalmasabb médiumot. Kinetikus művészetének programja a fény fizikai törvényszerűségeinek kutatásából indult ki. Munkái az építészet és a plasztika közötti integrációra törekedtek, melynek alapvető célja a tér kitágítása, az ember és környezete közötti párbeszéd újragondolása. A műveiben használt transzparens, a fény anyagtalanságát hangsúlyozó alkotóelemek közül a konkáv tükrök voltak a legjellemzőbbek. A különféle lencsékkel, olykor lézerrel vagy füstre fókuszált fénynyalábokkal létrehozott térobjektek azzal a céllal születtek, hogy a látszólagos mozgás illúzióját keltve kizökkentsék a látogatót a műélvezet berögzült formáiból. Luther plasztikái a percepció felfokozásával olyan szuggesztív térélményt idéztek elő, ahol a méretek jelentőségüket vesztették, a lent és a fent pedig egymással felcserélhetővé vált.
Orosz Márton
Ruttkay, Helga (ed.), Múzeumi Kalauz: Magyar Nemzeti Galéria, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2018, 268. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
