Szent Ferenc Parmigianino

Vasari a festő életrajzának második, bővített kiadásában megemlékezik róla, hogy amikor Parmigianino 1521-ben Girolamo Bedolival a Parmát felforgató háborús események elől a közeli Viadanába menekült, ott két oltárképet is festett (Vasari, V, 220). A Szent Katalin misztikus eljegyzése ma is megvan (Bardi, Chiesa Arcipretale di Santa Maria Addolorata), az egykor a ferencesek templomában álló, Szent Ferenc stigmatizációját és Szent Klárát ábrázoló festménynek azonban nyoma veszett. A budapesti vázlatot, amelynek hiányzó jobb felső sarkában egy rajzmásolata szerint eredetileg a kerub is látható volt (Párizs, Musée du Louvre; ltsz. 6575), a festő talán ehhez a megbízásához szánta. Bár a lap készülési idejéről megoszlanak a vélemények – korai rajznak éppúgy gondolták, mint a festő római vagy a késői parmai éveiből származónak –, ha valóban az elveszett festményhez készült, akkor ez a budapesti gyűjtemény legkorábbi Parmigianino-rajza.