| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1868 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 71,6 x 144 cm |
| Leltári szám | 271.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Anton Braith tehetsége már gyerekként megmutatkozott, amikor a berghauseni réteken legelő állatokat rajzolta. A stuttgarti művészeti iskolába tizenöt évesen nyert felvételt. Pályája elején gyakran járta Felső-Bajorországot a természet tanulmányozása céljából. Útjai során müncheni festőművészekkel került kapcsolatba, és hatásukra 1860-ban Münchenbe költözött. Itt Karl von Piloty vonalvezetését és élénk színhasználatát sajátította el, bár sosem volt a nagy mester közvetlen tanítványa. Tagja lett a müncheni iskolának, és Friedrich Voltz halála után a legnagyobb német állatfestőként hivatkoztak rá. Életre szóló barátságot kötött Christian Mali festőművésszel, Münchenben közös házat építettek, életük végén pedig mindketten Biberachban telepedtek le.
Braith budapesti festménye a kezdeti müncheni időszakából származik, de második művészi korszakából. Constant Troyon hatására képein ekkoriban kezdett el azzal kísérletezni, úttörőként a müncheniek között, hogy állatok csoportját helyezi az előtérbe. Az állatfestők közül először Braith készített nagy formátumú képeket.
Izsák-Boda Bianka
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
