
Usébti
Egyiptomi Gyűjtemény
Készítés helye | Egyiptom |
---|---|
Készítés ideje | Kr. e. 2050–1870 |
Tárgytípus | szobor |
Anyag, technika | Fa, stukkó, festett |
Méret | 13,1 × 4,8 × 3,9 cm |
Leltári szám | 51.2201 |
Gyűjtemény | Egyiptomi Gyűjtemény |
Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Mindennapi élet |
A csonka, erősen lekopott faszobrocska nagy valószínűséggel egy kora középbirodalmi temetkezésből származó hajómodell evezős legénységének egyik tagját ábrázolja. Testét a szokásoknak megfelelően téglavörösre, kötényét eredetileg fehérre festették; fején a fület elfedő dús, fekete frizurát, talán parókát visel. A csapolással illesztett karok hiányoznak, a guggoló testhelyzetben tömbszerűen megfaragott, kötény takarta lábak elülső része letört. Egykori foglalatosságáról árulkodik a vállak helyzete: az enyhén megemelkedő jobb váll arra utal, hogy jobb karját magasabbra emelte, mint a balt, s ez megfelel a hajó bal oldalán helyet foglaló evezősök szokványos testtartásának.
Az egyiptomiak számára a közlekedés és szállítás elsődleges formája mindvégig a hajózás volt, az első, még agyagból formázott hajómodellek már a predinasztikus kor temetkezéseiben felbukkannak. A fából készült, többféle hajótípust mintázó, legénységgel felszerelt modellek csak később, az óbirodalom második felétől váltak népszerű temetkezési mellékletté. A mágikus reprezentáció erejénél fogva, a sírban elhelyezett hajómodellek az utazás lehetőségét kínálták az elhunyt számára: szabadon átkelhetett a Nílus keleti partjáról (az élők világa) a nyugati partjára (a holtak birodalma), elzarándokolhatott távoli, szent helyekre (például Abüdosz városába), vagy az istenek társaságában átszelhette az égbolt és az alvilág kiterjedt, vizes régióit.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.