| Készítés helye | Egyiptom |
|---|---|
| Készítés ideje | Kr. e . 7-6. század (664-525) |
| Tárgytípus | vallási vagy kultusztárgy |
| Anyag, technika | egyiptomi fajansz |
| Méret | 4,7 × 9,2 × 7,9 cm |
| Leltári szám | 51.2523 |
| Gyűjtemény | Egyiptomi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Templomok és istenek |
A 26. dinasztiára jellemző világos türkiz egyiptomi fajanszból készült tárgy négy, úgynevezett nemszet-edényt tartalmaz egy közös talapzatra rögzítve. Az edények öblösek, válluk magasan helyezkedik el, szájuk szűk, a tetejükön lévő nyílás pereme pedig lekerekített. Egy-egy további nyílás is található ugyanakkor az edénykék oldalán, amely a vázák libációs, azaz vízáldozathoz kapcsolódó rituális funkciójára utal. Esetünkben azonban a kiöntőnyílások páronként ellentétes irányba néznek, s a közös talapzat is megakadályozná a tényleges használatot, ezért a tárgy egyértelműen sírmellékletként szolgált. A négy nemszet-edényt formáló tárgytípus elsősorban Alsó-Egyiptom szaiszi, azaz 26. dinasztiára tehető elitsírjaiban fordult elő egyéb, az ún. szájmegnyitási rituáléhoz kapcsolható tárgyak modelljeinek kontextusában. Ez volt a tárgycsoport leggyakoribb változata, de tíz edényt tartalmazó típus is létezett.
A sírok készítői a sírmellékletek kialakításakor felhasználták a 18. dinasztiától magánsírok falain, majd a Halottak könyvét tartalmazó papiruszokon megjelenített szájmegnyitási rituálé jelenetében látott rituális eszközöket. Ezek szerepét átértelmezve méretarányos modelleket készítettek, hogy segítsék a sír tulajdonosát a túlvilági öröklét elérésében. A szájmegnyitási rituálé folyamatos ismétlése ugyanis kritikus jelentőséggel bírt az újjáélesztésben. A tárgy szolgálhatta emellett szimbolikus módon a libáció ceremóniáját is a temetéskor a múmián valóban elvégzett szájmegnyitási szertartáskor.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
