Halotti papirusz túlvilágkönyv-jelenetekkel

A sírmellékletként készített halotti papiruszokon ábrázolt jelenetek és szövegek célja egyaránt az volt, hogy a halottat ellássák a szükséges információkkal a legyőzendő veszélyekkel teli túlvilági útja során, amelynek végén az isteni lényként való újjászületés várt rá. Két isten játszott különösen fontos szerepet a 21. dinasztiai túlvilág-elképzelésekben: a Napisten és Ozirisz, akiknek sorsával azonosulva a halott részesülhetett az újjászületésben.
A papirusz helyenként töredékes, első motívumának eleje nem maradt meg, és elképzelhető, hogy a típus más darabjaihoz hasonlóan eredetileg egy úgynevezett „bevezető vignettával” kezdődött. A fennmaradt jelenetek mellé szöveget nem mellékeltek. Az első jelenet tizenegy múmia alakú lényt ábrázol egy hatalmas, kék színű kígyó tekervényei között állva. A lények feje valamilyen módon tulajdonosaik túlvilági jellegére, veszélyes tulajdonságaira utal. A kígyó fejébe fúródó kések egyértelműen jelzik, hogy a Napisten által legyőzött ellenséget, Apóphiszt szimbolizálja, a tizenegy figura pedig nyilvánvalóan az ártalmatlanításában segédkezett.
A második jelenet egy kétfejű, négylábú kígyó testéből felkelő vörös napkorong alkotta bonyolult motívum, amely szintén az újjászületésre utaló szimbólum.
A harmadik jelenet a halott madár alakú ba-lelkét mutatja be, amint a Napbárkában megjelenő Napistennek (a napkorongba zárt udzsat-szemnek) mutat be áldozatot.
A zárójelenet két szkarabeuszt és egy ithüphallikus istenalakot jelenít meg. A jelenet színhelye a keleti horizont hegye, az időpont a napfelkelte előtti utolsó pillanat, azaz a teremtő és regeneratív energiákat egy pontba sűrítő termékeny momentum.
A jelenetek forrásai az újbirodalmi királysíroknak a Nap túlvilági utazását bemutató úgynevezett „Túlvilágkönyvei”, amelyekből a 21. dinasztia kori thébai Amon-papok előszeretettel merítettek.