Szárnyas istenség szobra

A bronzból készült szárnyas szobrocska bal lábával előre lépő férfialakot ábrázol, aki kosfejet visel tollkoronával és napkoronggal. Az istenség két pár karja közül a felső kettő a kettős szárnyon pihen, a másik kettőt a test mellett kinyújtva, ökölbe szorított kezekkel ábrázolták. Az ithüphallikus alak előremeredő phalloszát az oroszlán (vagy macska) istennő Szahmet-Básztet feje díszíti. Térdeiből ureusz-kígyók emelkednek ki. A szobrocska hátoldalának ikonográfiája is figyelemreméltó. A fej és a nyak magasságában ugyanis hátul még két fej látható: felül egy napkorongot viselő oroszláné, alatta pedig egy sakálé. Az istenalak hátát meglehetősen sematikusan, de azért felismerhetően madár formájúra képezték ki, amelynek farktolla a jobb lábra simul. A keskeny talapzat alatt csap található, amellyel a szobrocskát valaha feltehetőleg egy közös talapzaton álló szoborcsoporthoz erősítették.
A figura az úgynevezett panteisztikus istenalakok egyik csoportjába tartozik, amelyek a Kr. e. I. évezred második felétől háromdimenziós, valamint kétdimenziós formában egyaránt megjelentek. Az ilyen ábrázolások célja az volt, hogy egyetlen isteni képmásban egyesítsék a lehető legtöbb isteni aspektust, hatalmi szimbólumot és a velük járó mágikus erőt, amelyek így együttesen a lehető leghatékonyabban képesek megvédeni az ábrázolás tulajdonosát az őt veszélyeztető – sokszor istenek által küldött – ártó démonoktól. A budapesti szobor tollkoronás-napkorongos kosfeje a thébai Amon-Ré istent idézi meg, a sólyomtest a kiterjesztett szárnyakkal és a napkorongos oroszlánfej a héliopoliszi Atum-Ré-Harahtit és az ő oroszlánistennő alakjában ábrázolt napszemét jelképezik, a sakálfej pedig a napisten túlvilági megjelenési formájának is tekintett memphiszi-szakkarai istenhez (Ptah-Szokarisz-Ozirisz) kapcsolódó kultuszokra utalhat.