Macska szobor

A szobrocska ülő macskát ábrázol a szokásos tartásban, a farkát a teste köré csavarva. A szeme aranyberakásos, a két hegyikristály berakásos pupilla közül csak az egyik maradt meg. A fül vésett, a fejtetőt skarabeusz alakú véset díszíti. A kifinomult technika és kidolgozás, a test rendkívüli finomsággal megformált vonalai és ívei szaiszi kori eredetre vallanak.
Az egyiptomi szemlélet szerint az istenek pusztító és életadó arcukat egyaránt megmutathatják a földi halandóknak. Az istennő vérengző oroszlán-énjének (Szahmet/Tefnut) kontrollálhatatlan erejével szemben a macska-aspektus (Básztet) az istennő szelíd és simulékony természetét, jótékony, áldásos termékenységhozó hatását emeli ki. Az istennő mindkét aspektusa szoros kapcsolatban áll a Napistennel. A napszem-mítosz szerint az isten lánya egy alkalommal oroszlán vagy vadmacska alakjában elhagyta atyját és a messzi délre kóborolt. A mítosz egyik verziója szerint a Napisten a pávián alakú Thotot küldte el érte, aki megszelídítve – macska alakban – hozta vissza őt.
A macska alakban tisztelt Básztet istennő fő kultuszhelye a Kr. e. I. évezredben a keleti Deltavidéken található Bubasztisz városa volt. A templomok mellett a szent állatok számára alapított temetők feküdtek, amelyek közül a bubasztiszi Bászteté volt az egyik legkorábbi. Az ehhez hasonló szobrokat fogadalmi ajándékként ajánlották fel az istennő temploma számára. A szobortípus feltehetőleg a bubasztiszi székhelyű líbiai uralkodócsalád (22. dinasztia) hatalomra kerülésével vált elterjedtté, Kr. e. 900 körül.