Gyermekkoporsó fedele

Agyagból készült koporsókkal először az államalapítás körüli időkben találkozunk az ókori Egyiptomban, ovális vagy négyzetes alakú láda formában, általában egyszerű, díszítetlen fedéllel, melybe a halottat oldalra fordítva, zsugorított pózban helyezték el. Ez a típus azután az Újbirodalom korában terjedt el nagyobb mértékben, eleinte hosszúkás henger alakú vagy antropomorf formában, az arcot és gyakran a karokat formázó felső lezárással.
A terrakotta gyerekkoporsóhoz tartozó fedél a későkori fehér alapos, polikróm díszítésű csoportba sorolható. Az elnagyolt antropoid formán a fület, az orrot, a szemet és a szemöldököt külön formázták. A koporsó anyaga durva, szalmával és homokkal soványított nílusi agyag, melyet a belső oldalán egy még durvább agyagréteggel erősítettek meg. A teljes felületet befedő, fehér alapozó réteget kék, sárga és vörös polikróm festés fedi. A színek használata megfelel az egyiptomi koporsók díszítésében gyakran megjelenő, a halott megistenülését kifejező színszimbolikának.
A gallér alatt Nut istennő kiterjesztett szárnyú, térdelő alakja látható, fején nagy méretű napkoronggal, kezében maat-tollakat tart. Alatta a Halottak Könyve 151. fejezetének illusztrációja jelenik meg, Anubisz isten a balzsamozó sátorban hajol a halotti ágyra fektetett múmia fölé. A koporsó díszítését a lábfejig tartó két oszlopba rendezett halotti felirat zárja.
Az ikonográfia alapján a koporsó a szaiszi kori koporsók díszítésének klasszikus tradíciójához köthető. Egyes elemek, mint például a nagy méretű napkorongnak teljes egészében az uszeh-gallér alatti ábrázolása, vagy Nut szárnyainak kettős tagolása a darabot a későbbi időkre, a Későkor végére, illetve a Ptolemaiosz-kor elejére keltezik.