| Készítés helye | Asszuán (?), Egyiptom |
|---|---|
| Készítés ideje | Kr.e. 7–6. század (664-525) |
| Tárgytípus | sztélé |
| Anyag, technika | Homokkő |
| Méret | 40 x 24 x 7 cm |
| Leltári szám | 51.2149 |
| Gyűjtemény | Egyiptomi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Mindennapi élet |
A sztélé félkör alakban végződő felső mezőjének első eleme a szárnyas napkorong, amelyről kétoldalt egy-egy ureusz-kígyó csüng le. Alatta egy alacsony emelvényen nyugvó bárkában öt istenség (Ré-Harahti, Atum, Hepri, Ízisz, Nephthüsz) ülő alakja helyezkedik el. A bárkával szemben egy nőalak felemelt kezekkel köszönti az istenségeket. A képmező alatt az ún. áldozati formula hieroglif szövege olvasható.
Az ábrázolás témája és stílusjegyei alapján a sztélé a „bárkás sztélék” csoportjába sorolható. A jelenet és a kísérőszöveg a túlvilághit szoláris vonását hangsúlyozza. A három férfi istenség a napisten három megjelenési formája: Hepri a felkelő nap, Ré-Harahti a zeniten ragyogó diadalmas istenség, Atum pedig az éjszakai útjára készülő, lemenő napot testesíti meg. Ez a sztélétípus főleg Asszuán környékén volt gyakori. A csoportba tartozó darabok keletkezési ideje a szaiszi korra (Kr. e. 7–6. sz.), illetve az ezt követő időszakra tehető.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
