A kánai menyegző Giorgio Vasari

1566. április 4-én Vasari Perugiába érkezett, hogy személyesen felügyelje három nagyméretű festményének elhelyezését a San Pietro bencés kolostor refektóriumában. A rendeltetési helynek megfelelően mindháromnak a témája az étkezéssel függ össze. Az újtestamentumban szereplő Kánai menyegzőhöz két ótestamentumi jelenet társult. A mindmáig a perugiai kolostor templomában – tehát már nem a refektóriumában – őrzött képek közül kettőnek kisméretű változata is fennmaradt: az egyik az Uffiziban, a másik Budapesten. Valószínűleg utólag készültek, esetleg ajándékként Vincenzo Borghini, az Ospedale degli Innocenti perjelje, Vasari barátja számára, aki közvetítői szerepet játszott a perugiai megrendelésben.

A szereplők közül Krisztuson kívül jól azonosítható Mária és Péter apostol, a kolostor névadó szentje. Az előtér leghangsúlyosabb figurája a serleget tartó násznagy, míg baloldalt, pompásan faragott széken, a többiekénél díszesebb ruhában a menyasszony ül. A víz borrá változásának csodája nyomán támadt izgalom teátrális gesztusokban és mimikában fejeződik ki. Az összhatást, Vasari eklektikus, akadémikus manierizmusából következően, mégsem a cselekmény érzelmi tartalma, hanem a retorikus dekorativitás határozza meg. A lépcsős architektúrával lezárt szűk térrétegbe zsúfolt figurák intarziaszerű kompozícióban, absztrakt minta alkotóelemeiként illeszkednek egymáshoz. A jelenet ornamentális karakterét számos részlet gondos kidolgozása és a zománcos ragyogású, mesterkélt színek is fokozzák.

©Tátrai Vilmos