| Készítés helye | Théba (?), Egyiptom |
|---|---|
| Készítés ideje | Kr. e. 4–1. század (332–30) |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | fa, festett |
| Méret | talapzat mérete: 4,5 × 9,5 cm |
| Leltári szám | 51.242 |
| Gyűjtemény | Egyiptomi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Túlvilág-elképzelések |
A négyszögletes talapzaton álló, fából készült, szép kidolgozású, madártestű, emberfejű festett szobrocska az ember egyik halál utáni megnyilvánulási formáját, a ba-lelket jeleníti meg. A szobrocska állát viszonylag nagy méretű álszakáll díszíti. A gyűjtő (Platz Bonifác ciszterci szerzetes) korabeli feljegyzései szerint a színpompás festés részben az arab kereskedő retusáló munkájának köszönhető, akitől a műtárgyat vásárolta.
Az egyiptomi túlvilághit szerint a ba-madár birtokában van a legfontosabb életfunkcióknak, a halotti irodalom azonban ezen belül szemmel láthatólag a legnagyobb fontosságot – az egy helyben, mozdulatlanul fekvő múmia állapotához képest – az egyik helyről a másikra való gyors elmozdulás, a mobilitás képességének tulajdonítja. Ennek segítségével ez a szárnyas lélekforma éjszaka bejárhatja a túlvilág különböző régióit, hajnalban pedig elhagyhatja a sírt, és csatlakozhat a napbárka legénységéhez.
Az itt bemutatott darabot a halotti kultuszban használták sírmellékletként: a talapzat alján lévő lyuk arra utal, hogy eredetileg egy másik fából készült tárgyra volt felerősítve. A halotti sírfelszereléssel való szoros kapcsolatuk azt az igényt fogalmazza meg, hogy a ba a napbárkán tett vándorlása után minden éjjel visszatérjen a sírban fekvő halotthoz és egyesüljön vele.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
