Szolgaszobor

Egyik lábával kilépő férfit ábrázoló fa szolgaszobrocska. Téglavörös testén térd alá érő fehér kötényt visel; plasztikusan is hangsúlyozott haja, illetve megrongálódott arcán a szemek környéke még őrzi az egykori fekete festés nyomait. A törzshöz eredetileg csapolással rögzített karok ma már hiányoznak, és mindkét láb alsó része letört. Ez a szobortípus az Óbirodalom végétől a Középbirodalom közepéig tartó időszakban az előkelő temetkezések jellegzetes sírmellékletei közé tartozott. A kis méretű figurák önmagukban vagy csoportosan a földeken, magtárakban vagy különféle műhelyekben zajló munkafolyamatokat jelenítették meg, az általuk termelt javak pedig a sírtulajdonos túlvilági szükségleteinek kielégítését szolgálták. Ez a szobrocska magán viseli az Óbirodalom korát követő időkre jellemző tömeggyártás árulkodó jegyeit: az egyetlen darab fából kifaragott törzs lapos, vékony, hasábszerű, a lépő lábak egymáshoz viszonyított helyzetét is mindössze egy mély, függőleges bemetszés jelzi. Az efféle szabvány testformából sokféle munkásfigura készülhetett attól függően, hogy a törzshöz milyen karokat illesztettek. Mindez azonban fordítva is igaz: a végtagok hiányában nem állapítható meg pontosan, a férfialak milyen tevékenységet is végzett. Bár származási helye nem ismert, hasonló szolgaszobrocskák elsősorban Szedment temetőjéből és néhány más közép-egyiptomi lelőhelyről kerültek elő.