| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1514 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 231,3 × 227,5 cm |
| Leltári szám | 1405 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Ezt az alig ismert triptichon-oltárképet Pulszky Károly, a budapesti Országos Képtár igazgatója vásárolta a Szépművészeti Múzeum számára 1893-ban Velencében, Luigi Resimini műkereskedőtől 3500 líráért.
A fő táblák alján olvasható feliratból megtudhatjuk, hogy a művet 1514-ben Giovanni Francesco di Jacopo degli Assalti fermói polgár rendelte meg (HOC OPVS F(ECIT). F(IERI). D(OMI)NVS / IOANNES FRANCISCVS IACOBBI DE ASSA/LTIS. C(IVIS). F(IRMANUS). M. CCCCCXIIII). A De Assalti család az Ascoli Piceno melletti Offidából származott, s a dokumentumokban már a 14. századtól kezdve kimutatható Fermóban. Az oldalsó táblákon ábrázolt ferences szentek (Assisi Szent Ferenc, Padovai Szent Antal) arra utalnak, hogy az oltárképet egy ferences kötődésű templomba szánták (talán a fermói San Francesco-templomba). Szűz Mária mennybemenetele igen népszerű téma volt az 1500-as évet követő évtizedekben az oltárképek középső tábláján, s esetünkben talán Fermo városára is utal, melynek a Nagyboldogasszony a fő patrónusa. Az alkotó neve ismeretlen, de úgy tűnik, a Marche-vidékről származó, helyi mester lehetett.
1815-re az oltárkép már Lapedone mellett, a Santa Maria in Saltareccio nevű kis templomban volt, mely korábban a reformált minorita konventuális rend tulajdonában állt (lásd: „Ha un ampio Coro, ed un solo altare, in cui rimane un Quadro Semigotico, e sotto cui vi è questa iscrizione: hoc opus fieri fecit Joannes Jacobi de Assaltis Civis Firmanus 1513”, Antonio Brandimarte, Plinio seniore illustrato nella descrizione del Piceno… 1815, pp. 259-262). Úgy tűnik, hogy a birtok, amelyen a kolostor állt, később egy bizonyos Domenico Ranaldi kezébe került (Luigi Rossi, in iluoghidelsilenzio.it/castello-eremo-di-saltareccio-lapedona-fm/, letöltve: 2023. október 30.), aki talán elidegenítette az oltárképet. Pulszky Károly 1893-ban arról számolt be, hogy „ezt a művet a rajta levő felirás szerint Chieti-i polgárok ajánlották fel az odavaló egyház egyik kápolnájának díszítésére” (Budapest, Szépművészeti Múzeum, Irattár, 9/1893). Ennek a ma már nem létező feliratnak a hitelessége azonban kétséges.
A korábbi publikációkban az oltárkép dátumaként 1512 vagy 1513 szerepelt, mivel az utolsó két számjegy nehezen olvasható.
Sallay Dóra ©2024
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
