Szívamulett

Az ókori egyiptomiak számára a szív (ib) a gondolkodás központja, az érzések és cselekedetek irányítója volt. Emiatt játszott a halott életének tetteire emlékező szerv jelentős szerepet a halottak túlvilágra jutásában. A szív mérlegelése-ceremónián a halott szívét mérlegre helyezték, míg a mérleg másik serpenyőjébe egy Maat-toll, azaz az igazság szimbóluma került. Eközben a halott negatív konfesszióval beszámolt azon bűnökről, amelyeket nem követett el. Ha a mérleg nem mozdult, a halott továbbléphetett a túlvilágra. Emiatt ezt az amulettet a szív közelébe helyezték, múmiapólyák közé, hogy védje a mumifikálás során a testben hagyott szervet és gondoskodjon a mérlegeléskor arról, hogy a szív pozitív válaszokat adjon azért, hogy a halott elérhesse a túlvilági életet, az újjászületést. A szív a temetésen a szájmegnyitási-rituálé közben is szerepet kapott, ekkor ugyanis egy bika szívét ajánlották a halottnak a földi képességek helyreállítása végett.
A szív ábrázolásában nem volt különbség az állati és emberi szervet illetően, de az amulettek formája inkább az állatokét követte. Jellemzően egy felső részén szélesebb tojásdad edényke formájában jelenítették meg, két oldalán egy-egy fogantyúszerű, talán a vénákat és artériákat jelző elemmel, a tetején szélesedő és lapos lezárású peremmel, amelyen egy felfüggesztéshez alkalmas furat, vagy egy – ahogyan estünkben is – álfuratot is kialakítottak.
A szív mérlegelése-ceremóniát is tartalmazó legfontosabb túlvilági vezető, a Halottak könyve előírja a szívamulettek viselését, így azok a Halottak könyvének megjelenését követően, az Újbirodalom után kezdtek széles körben elterjedni, majd jelentős szerepet töltöttek be a temetkezési eszközök között egészen a fáraónikus kor végéig.