Jákob és Ráhel találkozása a kútnál Paolo Fiammingo

Pauwels Franck 21 esztendősen, 1561-ben lett az antwerpeni Szent Lukács céh tagja. A Paolo Fiammingo ragadványnevet azután kapta, hogy valamikor az 1570-es évek közepén Itáliába költözött. Bizonyára járt Rómában és Toszkánában is, de végül Velencét választotta tevékenysége színteréül, aligha függetlenül attól, hogy a tájképfestészet első korszakának legfontosabb helyszínei, a Duna menti délnémet terület mellett, épp Antwerpen és Velence voltak.
A figurális részt illetően, sem ennek a képnek, sem párdarabjának (ltsz. 2014.5) a témája nem határozható meg teljes bizonyossággal. Valószínűleg az Ótestamentum harmadik patriarchájának történetéből látunk egy epizódot: Jákob először találkozik Ráhellel, akit csak akkor tud feleségül venni, ha a leány apja, Lábán számára már tizennégy évet dolgozott. „Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát, és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait.” (Mózes 1. könyve, 29, 10) A Biblia szavai nem adnak egyértelmű magyarázatot a két főszereplő gesztusaira, de annyi bizonyos, hogy a kép beilleszkedik a velencei bukolikus festészet pásztori létet eszményítő tradíciójába. A baloldalt hátrébb pihenő és szemlélődő pásztorok is ennek a költői tartalomnak a megjelenítői. A Bassano-műhely számos munkáján találkozik hasonlóképpen ótestamentumi történet és pásztoridill. A kompozíciót keretező fák között folyótól átszelt hegyvidéki tájra nyílik kilátás.
ⒸTátrai Vilmos