| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 1841 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 73 x 57,5 cm |
| Szignó | lent, balra: Joh. Ender 1841 |
| Leltári szám | 153.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Johann Nepomuk Ender tizenhárom évesen nyert felvételt a bécsi Képzőművészeti Akadémiára a később tájképfestőként híressé vált ikertestvérével, Thomasszal együtt. A siker hamar utolérte, hiszen az akadémiai évek végére már sem megrendelésben, sem elismerésben nem szűkölködött. Határozott vonalvezetése és reliefszerű figurái bizonyítják a klasszicizmus formajegyeinek alapos elsajátítását. Keresett portréművészként számos arisztokratát örökített meg, köztük Széchenyi Istvánt is, akinek kedvelt festője lett. A grófot keleti utazásaira is elkísérte, amelyek során szép tájakat, jellegzetes viseleteket és arctípusokat örökített meg.
Az 1840-es évektől, az erős konkurencia miatt, a portréfestészet mellett egyházi témákkal és életképekkel is kísérletezni kezdett. Ez utóbbi művein gyakran ábrázolt kútnál megpihenő itáliai zarándokokat és koldusokat. Ezen a korai zsánerjelenetén is egy asszony éppen egy koldusnak ad korsóból inni. A nő és a gyermek ruhája, a háttérben látható hegyek, valamint a kútból csordogáló víz Ender itáliai tematikájú zsánerképein gyakran visszatérő, jellegzetes elemek.
Izsák-Boda Bianka
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 2.rész. A Nemzeti Múzeum sorozatai 1.füzet: a, A Pyrker-képtár; b, A József Magyar-képtár; c, A Széchenyi Általános-képtár, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1909.
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 146. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
