Onurisz és Mehit istenségek szoborcsoportja

Az ősi vadász és harcos isten és az oroszlánfejű Mehit istennő antropomorf módon ábrázolt figurái alkotják ezt a votív szoborcsoportot. A szobrot a királyi család vagy a korabeli elit egyik tagja állíttathatta Alsó-Egyiptom egyik templomában. A stilisztikai jegyek alapján feltételezhető, hogy valamikor a kusita és szaiszi időszak fordulóján készülhetett.
Onurisz magasabb és dominánsabb alakja bal lábával lép előre. Nevének egyik értelmezése égisteni jellegét mutatja, és ezt a szimbolikát fejezi ki magas, négy sólyomtollból álló koronája is. Tollmotívumos, bokáig érő öltözéke égi aspektusára utalhat, a tollak elrendezésének mintázata viszont egy vért fémpikkelyeit idézi. Fürtös, kör alakú parókája az újbirodalmi katonai parókára emlékeztet. Fegyvereivel, vadászeszközeivel a rendfenntartás mellett az eget is képes volt eredeti helyén fenntartani.
Az Újbirodalom alatt egyfelől a másik harcos égi fényistennel, Suval olvasztották össze, szinkretisztikusan létrehozva a szebennütoszi templomban is tisztelt Onurisz-Su istenséget. Másfelől a Napisten védelmezőjeként Héliopoliszban, a napkultusz központjában „Ré fiaként” imádták. Ezen az alapon került be az ún. napszem-mítosz egyik változatába. Eszerint a napszem haragra gerjedve hagyta el Egyiptomot, Núbia sivatagos területére vándorolva. A napszemet – haragvó-dühös aspektusánál fogva – különböző, de egymással felcserélhető, nőstényoroszlán alakját felvevő istennők (Szahmet, Básztet, Tefnut, Hathor) jeleníthették meg. A mítosz egyes változataiban Thot vagy Su a rendteremtő. Más források szerint az Újbirodalomtól Suval azonosított Onurisz volt az, akit Ré elküldött, hogy visszahozza szemét, ezzel elhárítva azt, hogy az ország a káosz ősi állapotába hulljon vissza. A szobor a mítosz befejező cselekménysorozatát idézi fel, amint az isten a már megszelídített alakjában ábrázolt oroszlánistennőt, Mehitet kötélen vezeti vissza Egyiptomba.