| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1989 |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | égetett samottos agyag, máz |
| Méret | 15,5 × 21 × 21 cm |
| Leltári szám | 2014.3.U |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Az eredetileg építésznek tanult Chillida élete nagy részét szülőhelyén, Baszkföldön töltötte. Alkotásainak többsége két alapvető művészi problémára összpontosult. Ezek közül az első a plasztika és környezete közötti dialógust metafizikailag megteremtő, a befoglaló formát csak a képzeletben felidéző negatív tér. Erre reflektáltak a művész többnyire köztéren álló, betonból vagy rusztikus fémből készült monumentális szobrai. A mű és a környezete közötti határ az őt foglalkoztató másik szobrászati dilemmában, a zárt formába behatoló tér formaképző erejében is érvényesült. Ennek a gondolatnak a jegyében születtek 1977-től Lurra című plasztikái. A puha agyag helyett az égetésnek jobban ellenálló samottból formázott (baszk nyelven „föld” jelentésű) Lurra egy „titkot rejtő” archaikus tárgy benyomását kelti. Az univerzum egységét organikus módon megjelenítő alkotás a tér kezdetének és végének összefüggéseit kutató heideggeri filozófia illusztrációjának is tekinthető – a teljesség és a hiány egyszerre válik láthatóvá és kitapinthatóvá benne.
Orosz Márton
Ruttkay, Helga (ed.), Múzeumi Kalauz: Magyar Nemzeti Galéria, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2018, 273. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
