| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1881 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 118 x 158 cm |
| Szignó | lent, jobbra: A. Feyen Perrin |
| Leltári szám | 80.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A mára némileg elfeledett Auguste Feyen-Perrin a 19. század utolsó negyedében a cancale-i nők festőjeként vált népszerűvé. A breton tengerparton fekvő, osztrigatenyésztésből és halászatból élő kisváros számos kompozícióját ihlette, amelyek rendszerint a helyi asszonyok mindennapjait ábrázolták.
Képe, melynek számos variációja ismert, nagy sikerrel szerepelt 1881-ben a párizsi Szalonon és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat őszi kiállításán. Témája az úgynevezett „pêche à pied”, azaz a sekély vízben, apálykor folytatott hal- és csigagyűjtés. A kompozíció három cancale-i „gráciára” fókuszál, akik egyszerű, dísztelen öltözetben, mezítláb járnak a nedves homokban, kecses mozdulattal viszik a megtöltött kosarakat. Vonzó, karcsú, egyben nemes, erőt sugározó alakjuk felhős ég előtt rajzolódik ki, és az enyhe alulnézet egyfajta monumentalitást kölcsönöz megjelenésüknek. Jellegzetes költői naturalizmusához híven Feyen-Perrin nem a fizikai munkával járó megerőltetést és fáradtságot ábrázolta, hanem a hagyományos halászélet idealizált képét.
Kovács Anna Zsófia
Művészet és vadászat: válogatás a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, 222., 236-237. o.
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 2.rész. A Nemzeti Múzeum sorozatai 1.füzet: a, A Pyrker-képtár; b, A József Magyar-képtár; c, A Széchenyi Általános-képtár, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1909.
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 155-156. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
