En
Vissza a találatokhoz

Mátyás király portréja Benedetto da Maiano (tulajdonítva) Giovanni Dalmata (korábbi attribúció)

Alkotó

Benedetto da Maiano (tulajdonítva) Maiano 1442 – 1497 Firenze

Giovanni Dalmata (korábbi attribúció) Traù [Trogir] 1440 körül – 1509 után

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1476
Tárgytípus dombormű
Anyag, technika márvány, szerpentinit
Méret

54,3 × 38,5 × 13,8 cm, 20 kg

Leltári szám 6711
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva Magyar Nemzeti Galéria D épület, Földszint, Reneszánsz Kőtár, Kőtár

A Hunyadi Mátyás királyt (1443–1490, magyar király: 1458–1490) és második feleségét, Aragóniai Beatrixot (1457–1508) ábrázoló márvány domborművek az itáliai quattrocento portré-szobrászat kiemelkedő alkotásai. Mátyás volt Európában az első uralkodó, aki az itáliai reneszánsz művészetnek az Alpoktól északra történő meghonosítását támogatta. Az antikizáló domborműportrék carrarai márványból készültek és sötétzöld szerpentinit kőberakást kaptak. Eredetileg a budai királyi kastélyban lehettek, mindemellett első írásos említésük csak II. Miksa német-római császár (uralkodott 1564–1576) és magyar király 1571. augusztus 20-án kelt levelében olvasható. Miksa az akkor Északkelet-Magyarországon, Bornemissza Gergely szepesi prépost és csanádi püspök birtokában található domborműveket magához kérette. A portrék 1572. március 14-én így Bécsbe, a császári gyűjteménybe, majd később a Kunsthistorisches Museum kollekciójába kerültek. A magyar történet- és művészettörténet-írás a domborműveket csak a 19. század közepén fedezte fel újra. Korábban úgy vélték, hogy az 1480-as évek elejétől Mátyás udvarában dolgozó szobrász, Giovanni Dalmata (1440 körül – 1509 után) lehetett a készítőjük. Újabb kutatások azonban azt valószínűsítik, hogy a firenzei Benedetto da Maiano faragta a két portrét 1476 körül Firenzében, Mátyás és Beatrix házasságkötése alkalmából. Stílusuk és az eltérő színű anyagok használata az ő műveit idézik. Da Maiano szerzősége mellett szól az a tény is, hogy a firenzei Filippo Strozzi (1428–1491) bankár-diplomatán keresztül rendszeresen dolgozott Beatrix édesapjának, I. Ferdinánd (1423–1494, uralkodott 1458–1494) nápolyi királynak.

Katalógustétel

A Mátyás királyt (1443–1490) és második feleségét, a nápolyi király I. Ferdinánd lányát, Aragóniai Beatrixot (1457–1508) ábrázoló márványdomborművek az itáliai quattrocento portrészobrászat terén kiemelkedők, Magyarországon pedig nagy történelmi jelentőséggel bírnak. Mátyás az egyik legtöbb hadi és gazdasági sikert elérő magyar király és egyben Európában az első uralkodó, aki az itáliai reneszánsz művészetet az Alpoktól északra meghonosította. A különleges formájú, a domborművet a büszttel bravúrosan ötvöző antikizáló portrék az uralkodópár emblematikus ábrázolásai. A domborművek eredetileg a budai királyi kastélyban lehettek, bár első ízben csak II. Miksa (1527–1576) császár említette őket 1571. augusztus 20-án kelt levelében. A német-római császár és egyben magyar király, az akkor Északkelet-Magyarországon, Bornemissza Gergely szepesi prépost, csanádi püspök birtokában található domborműveket magához kérette. A portrék 1572. március 14-én így Bécsbe kerültek, a császári gyűjteménybe, majd később a Kunsthistorisches Museum kollekciójának a részét képezték. Az ábrázolások a 20. században, az Ausztria és Magyarország között 1932-ben megkötött velencei egyezmény eredményeként jutottak vissza a magyar állam tulajdonába. A következő évben a művek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe kerültek.

A magyar történet- és művészettörténet-írás a portrékat a 19. század közepén fedezte fel újra. Ezt követően számos próbálkozás történt a művek alkotójának meghatározására, de egyik sem vált általánosan elfogadottá. Benedetto da Maiano, Francesco Laurana (mh. 1502 előtt), Gian Cristoforo Romano (1465 körül – 1512) mellett lombard vagy milánói mester is felmerült mint lehetséges készítő. A Giovanni Dalmatáról (1440 körül – 1509 után) 1994-ben monográfiát író Johannes Röll az 1480-as évek elejétől 1490-ig Magyarországon, Mátyás udvarában dolgozó szobrász szerzősége mellett érvelt. Ezt az attribúciót azonban a művek stílusa nem teljesen támasztotta alá. Újabban Paolo Parmiggiani Benedetto da Maiano műveiként azonosította a Mátyás- és Beatrix-portrékat. Parmiggiani szerint az általánosan 1480 és 1490 közötti időszakra keltezett művek nem ekkor, hanem korábban, 1476 körül készülhettek Firenzében, Mátyás és Beatrix házasságkötésének alkalmából. Parmiggiani számos hasonlóságot fedezett fel stílusban és faragásmódban a portrék és Benedetto da Maiano más művei között. Azt is érvként hozta fel, hogy Benedetto da Maiano a firenzei bankár és diplomata Filippo Strozzi (1428–1491) révén rendszeresen dolgozott Beatrix édesapjának, I. Ferdinánd nápolyi királynak. A firenzei készítést erősíti meg a művek 2015-ben elvégzett technikai vizsgálata is. A márvány a vizsgálat szerint a carrarai márvány jellegzetességeit mutatja. Emellett arra is fény derült, hogy a háttér sötétzöld kőberakása nem jáspisból készült, ahogy hagyományosan korábban tartották, hanem szerpentinitből, abból a népszerű kőzetből, amelyet Toscanában „marmo verde di Prato” néven ismernek, és Firenzében rendszeresen használtak templomok külső és belső dekorációjánál.

Szőcs Miriam

Bibliográfia

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 101-105. o., 125. sz.

Dal Poggetto, Maria Grazia Ciardi Dupré, “Recensione – Jolán Balogh, Katalog der ausländischen Bildwerke der Museums der bildenden Künste in Budapest. IV-XVIII Jahrhundert Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975 Vols. 2: I, Textband; II, Bildband.”, Prospettiva 8-11 (1977), 63-67 o.

Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 106-109. o.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 106-109. o.

Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 106-109. o.

Masterpieces: Museum of Fine Arts Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 50-51. o.

Remekművek: Szépművészeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 50-51. o.

Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 92-93. o.

Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 92-93. o.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk