Bikaviadal Damiano Capelli Francesco Fanelli (korábbi attribúció)

A flamand származású firenzei szobrásznak, Giambolognának (1529–1608) a 16. és a 17. század folyamán is töretlen volt a népszerűsége, elsősorban a művei után készült kisbronzoknak köszönhetően. Tanítványai és munkatársai generációkon keresztül őrizték a mester modelljeit, amelyeket kisebb-nagyobb változtatásokkal időről időre újra és újra bronzba öntöttek. Damiano Capelli egyike volt azoknak, akik az akkor már a mester halála utáni harmadik nemzedék alatt is virágzó egykori Giambolognaműhelyben kezdték a pályájukat. Életéről csak keveset tudunk. Filippo Baldinucci, az olasz barokk művészek életrajzírója gyakorlott bronzöntőként emlékezik meg róla. Mielőtt 1662-ben önálló műhelyt nyitott, Ferdinando Taccánál (1619–1686) dolgozott, aki apját, Pietro Taccát (1577–1640) követte Giambologna Firenze Borgo Pinti nevű részében található műhelyében. Capellitől mindössze öt szignált mű maradt ránk, valamennyi rendkívül magas színvonalon kivitelezett kisbronz; közülük négy vadászjelenetet ábrázol (magángyűjtemény, New York). Az oroszlán-, a szarvas-, a vaddisznóvadászatot és a bikaviadalt megjelenítő négy kompozícióból az utóbbi két ábrázolás variánsa található meg a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében.

Capelli vadászat-kisbronzainak egyes részletei, az ágaskodó és vágtató lovak, a vaddisznó és a szarvas hasonló formában már Giambologna, majd Pietro és Ferdinando Tacca művein is feltűntek, de a vadászatjeleneteket a Medici-család körében közkedvelt vadászatok is ösztönözhették. Capelli kortársa, Stefano della Bella (1610–1664) a Mediciek megbízásából egy teljes rézkarcsorozatot szentelt a témának. De nemcsak a vadászatok hathattak inspirálóan a kisbronzokra, hanem a Firenzében ugyancsak népszerű állatviadalok is, melyek a toszkán város valamennyi jelentősebb ünnepén elmaradhatatlan eseménynek számítottak. Ezek során a legtöbbször rémült állatokat igyekeztek küzdelemre bírni a közéjük rontó, dárdával vagy karddal felfegyverzett lovasok, akik a hatás fokozására nemegyszer – a budapesti kisbronzokon is látható – keleties ruhát öltöttek, ezzel is emelve a barbár látványosság fényét.

Az itt látható Bikaviadal rendkívül mozgalmasan bemutatott jelenete megformálásával a korszak legszebb barokk kisbronzai közé emeli a művet. Ezt és a többi vadászjelenetet sokáig Capelli mestere, Ferdinando Tacca alkotásának tartották, ezzel szemben ma már szinte biztosra vehető, hogy a bonyolult kompozíciók megalkotása Capelli saját invenciója.

Szőcs Miriam

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 180. o., 243. sz., 292.

Pope-Henessy, John, “Italian sculpture – Budapest and Paris”, Apollo 102.161-166 (1975), 474-475 o.

Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 61. o.

Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 61. o.

Borus, Judit – Kocsis, Alexandra – Ruttkay, Helga (eds.), Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 276-277. o.

Borus, Judit – Kocsis, Alexandra – Ruttkay, Helga (eds.), Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 276-277. o.

Kocsis, Alexandra (ed.), Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 276-277. o.

Radványi, Orsolya (ed.), Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 228. o.

Radványi, Orsolya – Böröczki, Noémi (eds.), Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 228. o.