| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 17. század második fele |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | cirbolyafenyő |
| Méret | 79 × 78 × 45 cm, 26 kg |
| Leltári szám | 61.1 |
| Gyűjtemény | Régi Szobor Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Földszint, Barokk Csarnok |
A kagylón ülő, feje fölé gazdag redőzésű drapériát emelő szárnyas puttó valaha gyakorlati funkciót töltött be, egy díszes konzolasztal kariatidafigurája volt. Szintén magyarországi műgyűjteményekben található az egykor ugyanehhez az együtteshez tartozó két álló, feje felett asztallapot egyensúlyozó angyalszobor is. A szobor mesterét anyaga, az alpesi eredetű cirbolyafenyő okán először az alpesi művészkörben keresték, stílusa azonban inkább a velencei szobrászathoz, Giacomo Battista Piazzetta köréhez köti. Analógiaként a San Giovanni e Paolo-templom Rosario-kápolnájának fa oltárszobra (férfialakokat ábrázoló kariatidák, 1683), vagy a San Michele in Isola-beli Szent Romuald-oltár márvány angyalszobra (1699) említhetők.
Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 186. o., 253. sz., 307.
Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 63. o.
Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 61-63. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
