| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1620–1630 |
| Tárgytípus | dombormű |
| Anyag, technika | elefántcsont |
| Méret | 23,5 × 12 × 6 cm, 1 kg |
| Leltári szám | 74.1 |
| Gyűjtemény | Régi Szobor Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai szobrászat 1350-1800, 2. terem |
Az elefántcsont nemcsak bútorok, hangszerek és iparművészeti tárgyak díszítésére szolgált, de kis méretű szobrokat és domborműveket is faragtak belőle. Ezt a középkorban rendkívül népszerű anyagot a 17−18. században, német és németalföldi területeken kezdték újra használni a szobrászatban. A délnémet részeken a 17. század első felétől indult meg a kis méretű elefántcsont szobrok élénk kereskedelme. Ezt a fejlődést jól illusztrálja a bravúros mesterségbeli tudással kivitelezett budapesti Bűnbeesés, ahol a vékony szőlőindákat is aprólékos aláfaragással dolgozták ki.
Balogh, Jolán – Szmodisné Eszláry, Éva, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, 4.-18. Jahrhundert, Bd. 3. Neuerwerbungen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 74. o., 67. sz., 93-94.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
