| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 18. század eleje |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | terrakotta |
| Méret | 82 × 69 × 48 cm, 72 kg |
| Leltári szám | 87.2 |
| Gyűjtemény | Régi Szobor Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Földszint, Barokk Csarnok |
A neves műgyűjtő, Delmár Emil 1910-ben Nápolyban vásárolta a terrakottabüsztöt, így először mesterét is a dél-itáliai város szobrászai között keresték. A tekintélyt parancsoló mellszobor ábrázoltját nem ismerjük, de a dús, göndör fürtökben a mellre hulló úgynevezett allonge-paróka, a nyakba kötött kendő, és az öntudatos, már-már dölyfös arckifejezés egyértelművé teszik, hogy egy nemesember – talán uralkodó vagy hadvezér – ábrázolását látjuk. Hasonlóan gondosan mintázott, parókás nemeseket megjelenítő portrékat alkotott a firenzei szobrász és építész, Giovacchino Fortini (1670–1736). A budapesti darab Fortini műveivel (például Ferdinando de Medici büsztje, 1700 körül, National Museums Liverpool; Hochkirchen generális síremléke, 1703, Szent Péter- és Szűz Mária-dóm, Köln) mutat rokonságot.
Balogh, Jolán – Szmodisné Eszláry, Éva, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, 4.-18. Jahrhundert, Bd. 3. Neuerwerbungen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 36-37. o., 12. sz., 18.
Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 63. o.
Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 63. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
