| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | brit |
| Készítés ideje | 1831 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 86 x 103 cm (33 7/8 x 40 9/16 in.) |
| Szignó | lent, balra: J. F. Herring 831 |
| Leltári szám | 570.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
John Frederick Herring műve a 19. század első felében az Angliában igen népszerű rókavadászatot örökíti meg. A rókákat a 18. századtól kezdődően már nem csak szükségleti okokból, például a prémjéért, vagy a rókaállomány megritkításáért lőtték ki, hanem kedvtelésből vadásztak rájuk. A gyakorlatban ez a következőképpen zajlott: egy felsőbb osztálybeli férfiakból álló csoport teljes vadászfelszerelésben és lóháton, kutyafalka segítségével kergette a rókát addig, míg az ki nem merült, és hagyta magát levadászni.
Ennek a sportnak a 19. századra, a nemeseken kívül, egyre több középosztálybeli kedvelője volt, és az angolok – igen költséges – nemzeti sportja lett. Ezzel párhuzamosan az eseményt megörökítő festmények népszerűsége is nőtt.
Herringhez közel állt ez a világ: előbb hivatásos kocsisként kereste kenyerét (ami a korban előkelő állásnak számított), majd fogadók cégéreit készítette el és lovasportrékat festett. Az 1830-as évektől főállású művész lett, gyakran készített az angol középnemesség megrendelésére vadászati jeleneteket és versenyló-portrékat. Még Viktória királynő is felfigyelt rá, és támogatójává vált. Képei sokszorosításuk révén széles körben elterjedtek, így valószínű, hogy Manet és Degas művészetére is hatással lehettek.
Izsák-Boda Bianka
Művészet és vadászat: válogatás a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, 192-193. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
