Mária a gyermek Jézussal, Csepregről

A Régi Magyar Gyűjtemény egyik legkorábbi faszobra körplasztika – Mária hátul megkötött felsőruhájának és fodros szélű, fehér fejkendőjének redői a hátoldalon is aprólékosan kidolgozottak –, eredetileg talán térben állhatott. A barokk korban durván megcsonkították, kompozícióját átalakították, e beavatkozásokkal figurákként öltöztethető kegyszoborrá alakították: a drapéria elöl kiemelkedő csúcsait levésték, lefűrészelték a Mária jobb karján ülő Gyermeket, levágták Mária bal és Jézus mindkét karját, valamint a lábakról lehulló drapériával együtt jobb lábfejét. Mindkét alakba vékony pálcákat rögzítettek – erre utalnak a szabályos elrendezésben a felületen ma is látható furatnyomok –, amelyek a rájuk adott ruhákat tartották, formára alakításukat segítették.

A szoborban elrejtett, s az első restaurátori beavatkozás alkalmával megtalált pergamencsík magyar személynevet és évszámot tartalmazó felirata – Loránd György 1755 –, egyértelműen arra utal, hogy a csepregi plébánia tűzifaraktárából 1990-ben megmentett Madonna a 18. században Magyarországon állt tiszteletben, s valószínűsíthetjük azt is, hogy a középkorban valamely hazai templom – kiemelkedően finom megmunkálásából ítélve talán igényesebb városi alapítvány vagy jelentősebb kolostortemplom – berendezéséhez tartozott. A Madonna-szobor keltezéséhez elsősorban az egykor aranyozott haj és a ruházat stilizálása, dekoratív eleganciája nyújt támpontot.