Sírlap töredéke Aracsról

A szakirodalomban általában csak „aracsi kő” néven emlegetett kőlap egy a hát- és törésoldala kivételével minden oldalán faragott fekvő sírlap töredéke. A kőlap az aracsi templomrom északi oldalán, az egykori rendház területén került elő 1896-ban, a téglapadlóba ágyazva. A terület földbirtokosa, Karácsonyi Andor, felismervén a faragvány jelentőségét, a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a követ, ahonnan 1936–39-ben a Szépművészeti Múzeumba, majd 1973-ban a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került.

A kőlap a mai formájában rendkívül töredékes: felső széle részben, alsó része teljes egészében, míg vastagságának egy része (hozzávetőleg a fele) hiányzik. Az eredetileg hosszúkás, lapos kőhasáb hosszanti oldalai lefelé enyhén keskenyednek. Nagyrészt keretelt homlokoldalán visszamélyített, szalagfonattal kettéosztott mezőkben feliratokkal kísért figurális ábrázolások jelennek meg. A felsőben egy szemből, félalakban ábrázolt, redőzött karinget, nyakában stólát viselő, fedetlen fejű pap látható, aki jobb kezét áldásra (vagy esküre), míg bal kezét, benne könyvet tartva, a mellkasához emeli. Hosszúkás arca sérült: rövid, középen elválasztott haja a szemöldökéig ér, aminek az íve egészen a füleiig húzódik, kétszer körülárkolt szemei mandulaalakúak, arcát szakáll borítja, magasan ülő, elálló fülcimpáit furatok mélyítik, míg az orra és a szája roncsolt. Könyökben meghajlított jobb kezétől balra, egyenetlen, függőleges sorokba rendezett, rossz latinságú, szabálytalan betűkkel írt imára szólító felirat (egy leoninus) olvasható, melynek az első, peremre vésett sora a kezdő E betű kivételével hiányzik. A kiegészített felirat olvasata a következő: E (…) / LITERVLA(S QVI) / CVMQ(UE) LE(G)VN(T) / DEV(M) OMN(I P)O(TE)N/TEM ROGENT. A kőlap előlapjának az alsó és felső részét két, hárombordás szalagból hurkolt fonat választja el egymástól. A fonatok részben a kőlap alsó, csavart díszű keretében folytatódnak (ez jól kivehető a jobb oldali fennmaradt részleten), részben pedig belesimulnak a szegélybe. A fonat alatt, a fentinél mélyebb mezőben eredetileg két figura jelent meg. A jobb oldali, magasabb alak süveges fejfedője teljes egészében megmaradt, alatta a hajvonal és a szemöldökök ívei is kivehetők a szabálytalan törésvonal fölött, míg az alacsonyabb, bal oldali alakra csupán a kissé kitüremkedő fej körvonala utal. A kő esetleges eltulajdonítóját átokkal sújtó, vízszintes felirat az ívesen visszamélyített mező bal felső sarkából indul: az első sor a jobb oldali süvegig tart, míg a többi három a fejek közt helyezkedik el a felső felirathoz hasonló, egyenetlen sorokban és betűkkel, amelynek a kiegészített olvasata a következő: (SI Q)VIS ACCEPERIT L/API/DE/M I – ST/V/ MAL/ E DIC/TVS SIT/. A feliratok elhelyezésének az esetlensége talán arra utal, hogy a kompozíció megtervezésekor még nem számoltak a felirattal, és azokat csak a kő kifaragása után vésték a felületre. Az oldallapok alsó része (nagyjából a fele) hiányzik. A két hosszanti oldallapot töredékesen fennmaradt hurkos szalagfonatok díszítik: jobb oldalon keretes körfonat, bal oldalon keretes négyszögfonat maradványa, mely utóbbi oldalon a négyszögek töredékeiben egy oldalnézetben ábrázolt felnyergelt ló, valamint egy frontálisan ábrázolt, kiterjesztett szárnyú madár töredéke látható. A fennmaradt rövid oldal a sarokhiányok miatt töredékesebb, de egy templom részleges ábrázolása jól kivehető rajta: a templom magas, ablakos homlokzati tornya túlnyúlik a hajó nyeregtetőjén, míg a szentély fölött egy magas kereszt látható.

A számos felvetés és vita után ma már konszenzus van a kőlap funkcióját és eredeti elhelyezését illetően: a vízszintes elhelyezés mellett szólnak az oldallapok ábrázolásai, amiket a kőlap fektetett, fő lapjával felfelé való nézetre komponáltak, míg a kőtöredék funkciójának a meghatározását a feliratok mellett elsősorban a kialakítása támasztja alá, ami egy szabadon álló és minden oldalán, valamint a tetején domborművekkel borított sírépítmény fedlapjaként értelmezhető.

A kőlap faragása meglehetősen darabos és nehézkes, hiányoznak a finom részletek, a tagolóelemek és a növényi formák. Az ábrázolások a visszamélyített mezők és az eltérő felületek ellenére is inkább síkszerűek, mint plasztikusak. A sírlaptöredék a reliefkezelés szempontjából elsősorban a Zombori Városi Múzeumban őrzött (Szerbia), bodrogmonostorszegi töredékekkel mutat közeli rokonságot, míg az oldallapok szalagfonatai, valamint a sírlap ábrázolásai néhány dombói töredékeken (Újvidéki Múzeum, Szerbia) köszönnek vissza. A sírkőtöredék datálását írott forrás nem segíti. (Magának az ábrázolt papnak a kilétére vonatkozóan sincsenek írott források, bár az elképzelhető, hogy a neve eredetileg szerepelt a kőlap hiányzó alsó részén.) Bár az aracsi templom a 13. század első felében épült, a kimutatott stílusösszefüggések ennél jóval korábbra, a 11. század végére, legfeljebb a 12. század első évtizedeire mutatnak, ami azt jelenti, hogy a sírlap eredetileg nem a megtalálási helyén álló egykori templomban volt elhelyezve. Noha a töredék ily módon társtalan az aracsi templom fennmaradt szobrászati díszítései között, ugyanakkor az általa képviselt stílusösszefonódások révén egy jóval tágabb művészeti környezetbe illeszkedik.

Kutnyánszky Ildikó