Angyalszobor törzstöredéke Gertrúd királyné síremlékéből Francia mester

Szabadon álló figura felsőtestének domború, ék alakú töredéke. Elöl a mellkas középrészét hosszanti redőkbe rendezett, íves nyakkivágású tunika fedi. Mindkét kar és a jobb váll hiányzik. A fej egykor csapolással illeszkedett a törzshöz, amire a domború illesztési felület közepén elhelyezkedő csaplyuk utal, benne fém csapszeggel. Hátul a tarkó környékén kevés ép felület, alatta törés. A jobb oldali törésen egykor a jobb szárnyat felerősítő fémcsapból maradt vöröses elszíneződés látszik, a felületen kivehető a csaplyuk kontúrja és vége. A törzset fedő ruházat felületein fehér alapozóréteg és bólusz maradványai maradtak, helyenként fekete szennyeződéssel.
A törzstöredék Gerevich László pilisszentkereszti ásatásán, az egykori ciszterci apátsági templom négyezetében, az 57-es sír és közvetlen környékén került elő 1981-ben, és annak a francia szobrász által Magyarországon faragott díszes síremléknek volt a része, amit 1213-ban a pilisi erdőben meggyilkolt Gertrúd királyné sírja fölé emeltek 1220 körül. A finoman profilozott, gerecsei vörös mészkő lábazati párkányból és fedlapból, valamint az általuk közrefogott, szürkés-sárgás homokkőből faragott, aranyozott és színesre festett domborművekkel díszített oldallapokból álló tumba tetején Gertrúd királyné szintén homokkőből faragott, életnagyságú halotti portrészobra, az ún. gisant feküdt, feje alatt párnával, a párnát egy-egy kezükkel két oldalról tartó, másik kezükben füstölőt lóbáló angyalokkal körülvéve.
A törzstöredék a mérete és kialakítása alapján minden bizonnyal a tumba fedlapján fekvő gisant szobor körül térdeplő angyalpár(ok?) bal oldali angyalfigurájához tartozhatott, típus tekintetében a szintén a Régi Magyar Gyűjteményben őrzött, 90.38M leltári számú törzstöredék párdarabja lehetett. A törzshöz az 90.22.41M leltári számú angyalfejjel azonos típusú fej tartozhatott.