| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1220 körül |
| Tárgytípus | kőfaragvány |
| Anyag, technika | homokkő |
| Méret | 14 × 13 × 8,5 cm |
| Leltári szám | 90.22.38M |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Körplasztikusan kifaragott figura felsőtestének töredéke, amely alul, az öv magasságában törött. A fej és a jobb kar csapolással illeszkedett a törzshöz: mindkét helyen, az illesztési felület közepén, csaplyuk látható; a jobb karnál a csaplyuk körül a felület törött. A bal kar könyékig egybe van faragva a törzzsel, az előrenyúló alkar letört. A törzs hátán a figurát angyalként értelmező szárnyak nyomai láthatók: a bal kar mögött a testtel egybefaragott, letört szárny csonkja emelkedik ki, míg a csappal felerősített jobb kar mögött a szárny ugyancsak csapolással illeszkedett a testhez, aminek a helyét kerek furat jelöli. A törzset hosszú ujjú, a nyak körül kerek kivágású, függőleges, feszes hajtűszerű ráncokba rendezett tunika borítja.
A törzstöredék Gerevich László pilisszentkereszti ásatásán, az egykori ciszterci apátsági templom négyezetében, az északi diadalívpillér előtt került elő 1975-ben, és annak a francia szobrász által Magyarországon faragott díszes síremléknek volt a része, amit a pilisi erdőben, 1213-ban meggyilkolt Gertrúd királyné sírja fölé emeltek 1220 körül. A finoman profilozott, gerecsei vörös mészkő lábazati párkányból és fedlapból, valamint az általuk közrefogott, aranyozott és színesre festett domborművekkel díszített, szürkés-sárgás homokkőből faragott oldallapokból álló tumba tetején Gertrúd királyné szintén homokkőből faragott, életnagyságú halotti portrészobra, az ún. gisant feküdt, a feje alatt párnával, a párnát egy-egy kezükkel két oldalról tartó, másik kezükben füstölőt lóbáló angyalokkal körülvéve.
A töredék a mérete és kialakítása alapján minden bizonnyal a tumba fedlapján fekvő gisant szobor körül térdeplő angyalpár(ok?) jobb oldali angyalfigurájához tartozhatott, típus tekintetében a szintén a Régi Magyar Gyűjteményben őrzött, 90.39M leltári számú törzstöredék párdarabja lehetett. A törzshöz az 90.22.41M leltári számú angyalfejjel azonos típusú fej tartozhatott.
Tóth, Melinda – Marosi, Ernő (eds.), Árpád-kori kőfaragványok: Katalógus, Az István Király Múzeum közleményei, István Király Múzeum; MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, Székesfehérvár, 1978, 148.c. sz. (Marosi Ernő).
Gerevich, László, A pilisi ciszterci apátság, Studia comitatensia: tanulmányok Pest megye múzeumaiból, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1984, 9. o., 47.
Marosi, Ernő, Die Anfänge der Gotik in Ungarn: Esztergom in der Kunst des 12.-13. Jahrhunderts, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984, 320.
Tóth, Sándor – Tóth, Melinda – Marosi, Ernő, Mikó, Árpád – Takács, Imre (eds.), Pannonia regia: Művészet a Dunántúlon 1000-1541, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1994/3, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1994, 249-251. o., IV-21k. sz. (Takács Imre).
Vorwerk, Ursula – Schurr, Eva (eds.), Die Andechs-Meranier in Franken : Europäisches Fürstentum im Hochmittelalter: Ausstellung, Verl. Ph. von Zabern, Mainz am Rhein, 1998, 1.21l. sz. (Imre Takács), 200.
Takács, Imre, “A Gertrúd-síremlék rekonstrukciójának kérdései”, in: Majorossy J., dr. (szerk.): Egy történelmi gyilkosság margójára. Meráni Gertrúd emlékezete, 1213-2013, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2014, 189-202. o.
Takács, Imre, “The Tomb of Queen Gertrude”, Acta historiae artium Academiae Scientiarum Hungaricae 56 (2015), 5-88 o., 4.5. sz., 11, 138-139.
Takács, Imre, A francia gótika recepciója Magyarországon II. András korában, Balassi Kiadó, Budapest, 2018, 124-158. o., 591.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
