Királyfej Gertrúd királyné síremlékéből Francia mester

Domborművű figuráról letört, a korona elülső része és az orr kivételével nagyjából ép állapotban fennmaradt férfi fej. A hátlaphoz csatlakozó hosszúkás formája és aszimmetrikus elhelyezkedése arra utal, hogy az arc eredeti pozíciójában kissé lefelé és balra nézett. A királyi diadém homorú oldalú, aranyozott abroncsból és fejtetőt fedő, színes bélésből áll. A koronát valószínűleg liliom formájú oromdíszek ékesítették, amelyekből csupán alacsony csonkok maradtak. Az abroncs alól, a homlok közepénél két, szimmetrikusan kanyargó, apró hajtincs bukkan elő, míg az arcot kétoldalról a füleket elfedő, vállig érő, párhuzamosan barázdált, hullámos haj kereteli. A tágra nyílt, mandula alakú, kidomborodó szemek fölött a szem vonalát követő visszamélyített szemhéj húzódik. Az orr törött, csupán a körvonala vehető ki. A telt ajkakat felül bajusz, alul a fül vonaláig húzódó, rövidre nyírt, rendezett szakáll kereteli, melyet az áll közepénél kettéválasztott, ellentétesen göndörödő tincs tesz egyedivé. A faragott felületeken vékony, inkább csak a kő pórusaiban megülő fehér alapozóréteg maradványai látszódnak, míg a korona abroncsának a belsején aranyozásra utaló bólusz, a bélésen vörös festés nyomai maradtak. Az arc harmonikus összefogottsága, az anatómiai jegyek érzékeny megformálása, valamint a haj és a szakáll kidolgozottsága kiemelkedően magas fokú művészi kvalitást képviselnek.

A fejtöredék Gerevich László pilisszentkereszti ásatásán, a ciszterci apátsági templom északi mellékhajóban került elő 1969-ben. A töredéket a lelőhely és a kvalitás egyértelműen ahhoz a francia szobrász által Magyarországon faragott díszes síremlékhez kapcsolja, melyet a pilisi erdőben 1213-ban meggyilkolt Gertrúd királyné sírja fölé emeltek 1220 körül. A finoman profilozott, gerecsei vörös mészkő lábazati párkányból és fedlapból, valamint az általuk közrefogott, aranyozott és színesre festett domborművekkel díszített, szürkés-sárgás homokkőből faragott oldallapokból álló tumba tetején Gertrúd királyné szintén homokkőből faragott, életnagyságú halotti portrészobra, az ún. gisant feküdt, a feje alatt párnával, a párnát egy-egy kezükkel két oldalról tartó, másik kezükben füstölőt lóbáló, térdeplő angyalokkal körülvéve. A domborműves oldallapokat architektonikus részletekkel aprólékosan kidogozott háromkaréjos árkádok alatt, trónuson ülő (a hosszú oldalakon) és álló (a rövid oldalakon) alakok díszítették.

A fejtöredéket a mérete és mindenekelőtt nyújtott, egykor hátlaphoz kapcsolódó formája az oldallapokat díszítő figurasorozathoz kapcsolja. Bár a királyfej valós történelmi személlyel való azonosítására több hipotézis is született, azonban ezek a síremlék oldallapjait díszítő figurális kompozíció töredékessége és az ikonográfia bizonytalansága miatt nem bizonyíthatóak.