| Készítés ideje | 1210–1220 |
|---|---|
| Tárgytípus | kőfaragvány |
| Anyag, technika | mészkő |
| Méret | teljes méret: 29,5 × 51 × 38 cm, 50 kg |
| Leltári szám | 53.583 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Levelekkel és figurákkal díszített, szabadon álló ikeroszlopfő. Pereme körös-körül csonka. A nyakgyűrűnek jobb oldalt mintegy harmadrésze hiányzik, míg a bal oldalon szakaszosan törött. Az oszloptörzsek kerek illesztési felületének a közepén csaplyuk található. Mindkét fejezet kelyhére négy, élesen bordázott, hosszú, keskeny levél simul, közükben sima kehelyforma, kétoldalt, a nagy levelek szétválásánál egy-egy kihajló végű, ötkaréjos levél helyezkedik el. A levelek felső része törött, végződésük nem ismert. A fejezet felső síkja simára csiszolt, középen hengeres csaplyukkal, melyet elnagyolt kör alakú, visszamélyített, durván megmunkált (befejezetlen?) felület vesz körül. A fejezetek közéből mindkét oldalon egy-egy büsztként megformált emberi alak emelkedik ki. Tekintetük szembenéz, előrenyújtott nyakuk megfeszül. Az épebb állapotút lapos arc, éles kontúrú arcrészletek, aprólékosan megfaragott, középen elválasztott haj és mély, száj körüli ráncok jellemzik. Az arc kiemelkedő részletei (haj közepe, orr, ajkak) sérültek, szemén durva roncsolás nyomai látszanak. A fejet kétfelől egy-egy kisebb méretű, előrehajoló emberi alak (szárny nélküli angyal) tartja, egyik kézével alulról, a nyak és a mellkas felől, másik kezével felülről átkarolva. Az alulról emelő karok épek, míg a felsőknek csak a törésnyoma látszik. A mellékalakok feje is erősen sérült, a bal oldalié teljesen hiányzik, lábuk a comb közepénél, a fejezet nyakgyűrűjéről indul. Viseletük hosszú ujjú tunika és törzsükre csavart, sűrűn ráncolt köpeny. A másik hosszú oldalon két állati szörnyfigura által közrefogott emberi fej emelkedik. Bár a fej kiálló részei lemállottak és kopottak, az arckifejezésén ennek ellenére jól felismerhető a kétségbeesett, torzult arckifejezés. A nyakgyűrűből kinővő, csavart törzsű szörnyek feje és az emberi fej felé kinyújtott végtagjaik letörtek. A fejezet figurális díszítésének a jelentése a kerengők általános moralizáló programjában, mindenekelőtt a kárhozat és az üdvösség szimbolikus ábrázolásában keresendő: az egyik oldalon a lelket mennybe emelő angyalok, a másikon a kárhozat helyére taszító szörnyek jelennek meg.
Az ikerfejezet a típusa és a mérete alapján a somogyvári bencés apátság kora gótikus kerengőjének az ívsorát hordozó oszlopokhoz tartozott. Noha a kerengő boltozatlan volt, a nyílásrendszerét nagyszabású architektúra jellemezte (ötös oszlopcsoportok által közrefogott, szigorú rendben váltakozó egyes és páros oszlopok), amely gazdag, az 1200 körüli észak-francia gótikus művészet közvetlen magyarországi hatásáról árulkodó szobrászati díszítést hordozott. A somogyvári kerengő architektúrájának és stílusának iskolateremtő hatását tükrözik a pécsváradi bencés apátság fennmaradt ikeroszlop-lábazatai és -fejezetei, amelyek azonban a somogyvárinál lényegesebb gyengébb szobrászati kvalitást képviselnek.
Tóth, Melinda – Marosi, Ernő (eds.), Árpád-kori kőfaragványok: Katalógus, Az István Király Múzeum közleményei, István Király Múzeum; MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, Székesfehérvár, 1978, 233. o., 164. sz. (Marosi Ernő).
Marosi, Ernő, Die Anfänge der Gotik in Ungarn: Esztergom in der Kunst des 12.-13. Jahrhunderts, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984, 123, 134. o., XIX/13, 283.
Horler, Miklós (ed.), Lapidarium Hungaricum: Általános helyzetkép 1., Lapidarium Hungaricum : Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye, Országos Műemléki Felügyelőség – Országos Tudományos Kutatási Alap, Budapest, 1988, 17. sz. (Török Gyöngyi).
Tóth, Sándor – Tóth, Melinda – Marosi, Ernő, Mikó, Árpád – Takács, Imre (eds.), Pannonia regia: Művészet a Dunántúlon 1000-1541, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1994/3, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1994, 24. o., IV-15. sz. (Takács Imre).
Takács, Imre – Cséfalvay, Pál, Paradisum plantavit: bencés monostorok a középkori Magyarországon : kiállítás a Pannonhalmi Bencés Főapátságban: Exhibition at the Benedictine Archabbey of Pannonhalma
Benedictine Monasteries in Medieval Hungary, Pannonhalmi Főapátság, Pannonhalma, 2001, V.57. sz. (Takács Imre).
Bakay, Kornél, Somogyvár : Szent Egyed-monostor: A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása 1972-2009, Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest, 2011, 80. o., 122-122a.
Takács, Imre, A francia gótika recepciója Magyarországon II. András korában, Balassi Kiadó, Budapest, 2018, 104-105. o., 396, 400-401.
Barral, i Altet, Xavier – Lővei, Pál – Lucherini, Vinni – Takács, Imre (eds.), The art of medieval Hungary, Viella, Roma, 2018, 170. o., 148-149.
Ritoók, Ágnes – Simonyi, Erika (eds.), Árpádok országa: tanulmányok és katalógus, Magyar Nemzeti Múzeum; Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2022, 16.11. sz. (Téglás Zoltán).
Horváth, Domonkos, Pannonhalma 13. századi kerengőjének töredékei, Thesaurus mediaevalis B., Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2022, 33. o., 43-44.
Barral, i Altet, Xavier – Lővei, Pál – Lucherini, Vinni – Takács, Imre (eds.), Művészet a középkori Magyarországon, Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2024, 148.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
