Párkánytöredék Veszprémből

A palmettafüzérrel díszített, negyedhengertagos párkánytöredék feltehetően a veszprémi székesegyház 20. század eleji átépítésekor vált ismertté, és került Veszprémből előbb a Magyar Nemzeti Múzeumba, onnan 1936–39-ben a Szépművészeti Múzeumba, s végül 1974-ben a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményébe.
A faragvány mai állapotában csupán töredék, feltehetően a krónikás hagyomány alapján a Gizella királyné által építtetett (második) veszprémi székesegyház egykori belsejét díszítő fríz egy darabja volt.
A kőfaragvány bal oldali, rövid oldala durván faragott, míg a jobb oldali törött; a hátoldala sík, szintén durván faragott. Elülső oldalán, egy enyhén kiemelkedő, keskeny síkokkal lépcsősen tagolt szegélysáv fölött, egy homorulattal induló negyedhengertag húzódik, melyet két sorba rendezett palmetták díszítenek. A díszítés bal sarkát levésték, és feltehetően ezzel összefüggésben sérült meg az alatta húzódó lépcsősen tagolt szegély is. A palmettákkal díszített negyedhengertagot egy, a mostani állapotában rendkívül sérült, enyhén az ornamentális sáv fölé emelkedő szegély zárja le.
A faragvány ornamentális díszítése erőteljesen kiemelkedik a sima háttérből. Maga a díszítés vájatokkal tagolt növényi formákból áll: a felső sávban két teljes és egy csonka palmettából, az alsó sávban két, részben sérült és egy levésett félpalmetta töredékéből. A felső sorban ötágú, a töveiknél gyűrűzött palmetták helyezkednek el, melyeket alul visszakunkorodó végű indaívek kötnek össze egymással. Az alsó sor egymás felé forduló háromágú félpalmettákból áll, közöttük a felső sor palmettáit összekötő indaívekre váltakozó állásban felkapaszkodó, hármas levélköteggel. A félpalmetták és a levélkötegek mindegyikét gyűrű fogja össze a töveiknél, míg legalul egy-egy indaívpár fűzi őket egymáshoz. Maguk a félpalmetták csupán a hátukkal érintkeznek egymással. A faragás határozott és tiszta vonalú, a kivitelezésben a felső palmettasor finomabban modellált. A faragvány plasztikusságát a sík alapból erőteljesen kiemelkedő ornamentika mellett az egyes palmettalevelek közti mély furatok, illetve a leveleken alkalmazott rézsútos vájatok adják.
A faragványon megjelenő palmettás kompozíció további veszprémi töredékeken is feltűnik, melyek együttesen egy, a 11. századi magyarországi emlékanyagon belül jól elkülöníthető, jelenleg kilenc darabból álló faragványcsoportot alkotnak. A veszprémi kétsoros palmettás faragványok legközelebbi párhuzamait a 11. század közepe körül létrejött pilisi (pilisszentkereszti) királyi udvarház kápolnájához köthető párkánytöredékek (MNG, ltsz.: 55.1570) jelentik. A veszprémi és a pilisszentkereszti faragványokon látható motívum- és faragástechnikai egyezések akár műhelyazonoságra is utalhatnak. A veszprémi palmettamotívum és -kompozíció közeli változata tűnik fel egy Sződről, másodlagos beépítésből előkerült, feltehetően eredetileg a váci székesegyházból származó nagyméretű kőlapon (MNG, ltsz.: 54.320-54.321), de távolabbi változatai ismertek Tihanyból, Visegrádról és Dombóról is. A kétsoros palmettával díszített faragványok legközelebbi (lényegében egyetlen, bár a veszpréminél későbbi) külföldi analógiája a svédországi Lund székesegyházának nyugati kapujának ívbélletéről ismert.
A magyarországi faragványok szoros stiláris és időbeli kapcsolata, az elsődleges felhasználási helyeik közt fennálló sokszor párhuzamos, de legalábbis jól körülhatárolható, viszonylag szűk időintervallum arra utal, hogy a kétsoros palmettamotívummal díszített faragványok a 11. század közepe – harmadik negyede között készülhettek. Az egyes változatokból kirajzolódó „fejlődési sor” és a történeti adatok alapján valószínűleg a veszprémi faragványok lehettek e stiláris sor indikátorai, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Régi Magyar Gyűjtemény és ezáltal a Magyar Nemzeti Galéria legrégebbi darabját tisztelhetjük a veszprémi párkánytöredékben.
Kutnyánszky Ildikó