Krisztus búcsúja anyjától. Epitáfium töredéke Nyitráról

A solnhofeni vagy kelheimi mészkőből faragott dombormű az Alpoktól északra fekvő területek reneszánsz művészete magyarországi hatásának egyik legjelentősebb alkotása. A kőfaragvány Nyitráról származik, de töredékes. Jobb oldalán az egyenetlen törésfelület egy hiányzó részről árulkodik, amely azzal a három apostol alakját ábrázoló töredékkel azonosítható, mely Nyitrán, a ferences templom északi falába másodlagosan befalazva ma is látható. A faragvány egy epitáfium (fali síremlék) része lehetett eredetileg, azonban az elhunyt kilétéről, vagyis hogy kinek állították, mikor és hol, a dombormű töredékessége miatt pontosabbat nem tudunk.
A dombormű Jézusnak anyjától, Szűz Máriától vett búcsújának jelenetét ábrázolja. A relief jobb oldalán Jézus alakja áll, előtte a földre rogyó, térdre ereszkedett Mária látható. Mária alakja mögött két nőalak szemtanúja még a búcsúzásnak, egyikük, a melle előtt keresztbe font kezeivel Mária Magdolna lehet. Mária Jézus ruháját érinti, miközben Jézus jobbjával megáldja őt. A jelenet szövegforrása egy apokrif irat, Mária evangéliuma. Az esemény a Passió ciklusában a virágvasárnapi bevonulás Jeruszálembe és az Utolsó vacsora közé ékelődik, a cselekmény a hagyomány szerint Bethániában, Lázár háza előtt zajlott.
A jelenet legkorábbi képi ábrázolását a 14. század végére teszik, német területen gyakoribbá vagy közkedveltté a 16. században vált, már a század elejétől kezdődően, melyben Albrecht Dürer (1471-1528) szerepe és hatása jelentős. Jézus anyjától vett búcsúzásának jelenete Dürer két fametszetén, a 37 lapból álló Kis Passió (1510) egyik lapján és a Mária életét bemutató fametszetsorozatában is feltűnik. A nyitrai dombormű Jézus-alakjának feje, arcvonásai és hajának rajza, az előbbi sorozat metszetének közvetlen ismeretét árulja el.
A faragvány anyaga, szobrászi megmunkálásának stiláris jellemzői a művet ugyanakkor a 16. századi augsburgi szobrászathoz köti, Hans Daucher (1486-1538) egy – név szerint nem azonosítható – követőjének kezéhez.
A nyitrai ferences templomban egy további, harmadik faragványtöredék is fennmaradt, amely a két epitáfiumtöredékkel hozható összefüggésbe. A Krisztus feltámadásának jelenetét ábrázoló reliefet a belső kertet az udvartól elválasztó falba építettek be másodlagosan. Áthelyezésekor, a 19. század hatvanas éveiben, egy feliratos táblát is készítettek hozzá, s ekkor még tudni vélték, hogy a faragvány a Zoborhegyi volt kamalduli kolostorból került Nyitrára.