| Készítés ideje | 1150 körül |
|---|---|
| Tárgytípus | kőfaragvány |
| Anyag, technika | fehér márvány |
| Méret | 27 × 53 × 10,5 cm, 35 kg |
| Leltári szám | 53.582 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Fekvő hasábalakú fríztöredék, homlokoldalán indák közt megbújó madarak ábrázolásával. A faragvány jobb oldala sérült; jobb felső sarkában, a faragásban keskeny, vízszintes bevésés; bal oldalán ferde törés. A faragvány alja, teteje és a hátulja sík. Egy 1938 előtt készült fotóról ismert a törésvonalhoz illeszkedő, azóta elveszett töredék.
A somogyvári bencés apátság feltárásakor megtalált, vízszintes nézetre komponált faragvány elülső oldalát alul és felül keskeny perem kereteli. Az általuk közrefogott felületet szinte teljesen kitölti a nem túl mély faragás, amely több ágra bomló és egymáson áthurkolódó indák között megbújó madarakat ábrázol. A jobbról balra haladó, három bordából álló, hullámzó indákról néhol palmettás levelek ágaznak le, míg az indák a faragvány jobb szélén palmettás levelekben végződnek.
A jó állapotban megmaradt jobb felső sarok, illetve az indavégződések arra utalnak, hogy az egykor nagyobb méretű faragványnak ez alkotta a jobb szélét. Az oldalnézetben ábrázolt, leveleket csipegető madarak (feltehetően galambok) hol jobbra, hol balra néznek, a testükön legtöbbször áthurkolódik az indás szalag, ami így részben kitakarja őket. A madarak tollazatát kétféle faragás jelzi, a nyakukon és a begyükön pikkelyszerű, míg a szárnytollaknál hosszanti, bordás. A madaraK lábai csak néhol látszanak, többnyire indába kapaszkodva. A körülárkolt szemüket és horgas, hegyes csőrüket mély furatok teszik plasztikussá, miként a levélközöket és azokat a kontaktpontokat is, ahol az egyes motívumok összeérnek. A furatok mélysége azonban nem egyforma. Ez, illetve az egymáson áthurkolódó szalagok játéka némi mélységet, a kitöltés egyenetlensége pedig játékosságot kölcsönöz az ábrázolásnak, amely ennek ellenére is rendkívül síkszerű, sematikus hatást kelt.
A faragvány törött bal szélén, a levelek között egy állat farkának a töredéke bújik meg. Ehhez, illetve a kompozíció egészének az értelmezéséhez egy ma már csak fotóról ismert (bal oldali) töredék jelenti a kulcsot: ezen egy kígyószerű lényekkel körülvett, nagy szemű, töredékes állat feje látható, amelynek a szájából jobbra és balra –vagyis a fennmaradt töredék, illetve egy teljes egészében elveszett, bal oldali faragvány felé– indák indulnak. Ez a hosszanti, szimmetrikus elrendezés magyarázatot nyújt a faragvány eredeti, fríz funkciójára, amely szoros szerkezeti kapcsolatot mutat egy szintén a somogyvári bencés apátság romjai között fellelt, s jelenleg a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban őrzött, mindkét oldalán díszített, töredékes kőlappal.
Az indás-madaras faragvány datálását csak hozzávetőleg segíti az I. (Szent) László király által, 1091-ben alapított apátság templomának az építéstörténete, aminek a teljes kiépülésére egy I. Kálmán király (1095–1116) uralkodása alatt bekövetkezett tűzvész után, feltehetően már a 12. században került sor, amelynek során a templombelső is díszesebb kialakítást kapott. A dekoráció egyik utolsó fázisa egy gazdag szobrászati díszű szentélyrekesztő felállítása lehetett, amelyhez feltehetően a Magyar Nemzeti Galéria madárdíszes fríztöredéke, illetve több, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban őrzött faragványtöredék is tartozott. A kompozíció és az ornamentika alapján a somogyvári szentélyrekesztő az óbudai Szent Péter-prépostsági templom valószínűleg 1148 és 1158 között felállított szentélyrekesztőjének a közeli, bár szobrászati kvalitásában annál jóval gyengébb rokona. Ez a szoros kapcsolat a somogyvári szentélyrekesztőt, s így a fríztöredék elkészítését is a 12. század közepe körüli időszakra datálja.
Kutnyánszky Ildikó
Mojzer, Miklós (ed.), A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei, Corvina Kiadó, Budapest, 1984, 4. sz. (Török Gyöngyi).
Mojzer, Miklós (ed.), Ungarische Nationalgalerie Budapest: Alte Sammlung, Corvina Kiadó, Budapest, 1984, 4. sz. (Gyöngyi Török).
Mojzer, Miklós (ed.), The Hungarian National Gallery: The Old Collections, Corvina Kiadó, Budapest, 1984, 4. sz. (Gyöngyi Török).
Horler, Miklós (ed.), Lapidarium Hungaricum: Általános helyzetkép 1., Lapidarium Hungaricum : Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye, Országos Műemléki Felügyelőség – Országos Tudományos Kutatási Alap, Budapest, 1988, 157. o.
Tóth, Sándor – Tóth, Melinda – Marosi, Ernő, Mikó, Árpád – Takács, Imre (eds.), Pannonia regia: Művészet a Dunántúlon 1000-1541, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1994/3, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1994, I-57. sz. (Tóth Sándor).
Takács, Imre – Cséfalvay, Pál, Paradisum plantavit: bencés monostorok a középkori Magyarországon : kiállítás a Pannonhalmi Bencés Főapátságban: Exhibition at the Benedictine Archabbey of Pannonhalma
Benedictine Monasteries in Medieval Hungary, Pannonhalmi Főapátság, Pannonhalma, 2001, V.22. sz. (Tóth Melinda).
Marosi, Ernő – Galavics, Géza – Wehli, Tünde – Mikó, Árpád, Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Egyetemi könyvtár, Corvina, Budapest, 2001, 42-43. o.
Tóth, Sándor, Román kori kőfaragványok a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében, A Magyar Nemzeti Galéria szakkatalógusai I/1., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2010, 9. sz.
Bakay, Kornél, Somogyvár : Szent Egyed-monostor: A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása 1972-2009, Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest, 2011, 76-77. o., 120.
Marosi, Ernő, A romanika Magyarországon, Stílusok – korszakok, Corvina, Budapest, 2013, 45. o., 39.
Barral, i Altet, Xavier – Lővei, Pál – Lucherini, Vinni – Takács, Imre (eds.), The art of medieval Hungary, Viella, Roma, 2018, 155. o., 72.
Barral, i Altet, Xavier – Lővei, Pál – Lucherini, Vinni – Takács, Imre (eds.), Művészet a középkori Magyarországon, Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2024, 110, 111, 116. o., 72.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
