Női arckép Johann Martin Stock

Stock a magyarországi felvilágosodás kori portréművészet és sokszorosított grafika egyik legjelentősebb alakja, a századvég már polgári szellemű arcképfestészetének karakteres képviselője.

Nagyebeni (Sibiu, ma Románia) szász festő családból származott; 1763-tól előbb a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult Martin van Meytens tanítványaként, majd 1776 körül az Esterházy család szolgálatában, Eszterházán dolgozott. Ez időben gyakran fordult meg Bécsben, ahol Albert szász-tescheni herceg is felfigyelt munkáira.

1772-ben Bécsben ismerkedett meg báró Brukenthal Sámuel erdélyi kormányzóval, a város egyik legjelentősebb képtárának tulajdonosával, későbbi munkaadójával. Stock nemcsak arcképmegbízásokat teljesített, de művészeti tanácsadója is lett a kormányzónak, aki gyűjteményének gyarapításában és restaurálásokban is igénybe vette szakértelmét.

E feladatok mellett ezekben az években főként rézkarccal foglalkozott, és a pozsonyi értelmiség néhány tagjával, akkor úttörő vállalkozásként, francia és osztrák példák nyomán, egy Magyarország és Erdély lakosait bemutató rézkarc-sorozat (Abbildungen verschiedener Inwohner Ungarns und Siebenbürgens) kiadását tervezte. Ennek csak első sorozata, a hazai cigány muzsikosokat bemutató hat lap készült el 1778-ban, amely nagy hatással volt a későbbi hasonló témájú kompozíciókra. Amikor 1786-ban a kormányzó nyugállományba vonult, Stock is visszaköltözött Nagyszebenbe. Brukenthal alkalmazottja lett, s képtárának gondozása mellett portrékat festett. Arcképeinek java az ezt követő évekből származik; munkaadója családjáról, az erdélyi (szász) városok nemeseiről és polgárairól, hivatalnokokról, tisztekről festett polgári szemléletű, tárgyilagos alkotások készültek ekkor, többnyire mellkép vagy félalakos megoldásban, több esetben rézlemezre.

Külön csoportot képeznek és a legsikerültebbek kis méretű, tájba komponált női arcképei, amilyen az itt látható, meghitt kabinet darab is. Az erdőben üldögélő, fatörzsnek támaszkodó, kedves arcú, karcsú nőalak egy pálcával kört rajzol a lába előtt a porba. A festmény kompozíciójában és színezésében is közvetlen rokona az az 1787-ből származó képecske (Kolozsvár, Erdélyi Történelmi Múzeum), amelyen ugyanez a hölgy, ugyanebben a gyöngyházfehér selyemruhában könyvet olvas az erdőben, hímzett táskáján a „Pour passer La Temps” („Időtöltésként”) felirat olvasható. Ezek a művek a kortárs angol portréfestés hatását mutatják, amely a bécsi klasszicizmus néhány jelentősebb arcképfestőjének munkáin keresztül jutott el Stockhoz. A finoman rajzolt, aprólékosan festett alakok ugyanakkor a grafikai gyakorlattal is rendelkező művész kezére vallanak.