| Készítés ideje | 1220–1230 körül |
|---|---|
| Tárgytípus | kőfaragvány |
| Anyag, technika | sárgásfehér márvány |
| Méret | teljes méret: 88 × 120 × 24 cm, 370 kg |
| Leltári szám | 55.976 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A ma Szombathely részét képező, korábban önálló Szentkirály település Szent István király tiszteletére szentelt, középkori eredetű templomát 1875-ben lebontották, hogy a helyére új, neogótikus épületet építsenek. A munkálatok során a kapu fölötti falból, másodlagos elhelyezésből bontották ki ezt a timpanondomborművet, ami a szombathelyi múzeumból került a Szépművészeti Múzeumba, majd 1973-ban a Magyar Nemzeti Galériába gyűjteményébe. Bár a templom építéstörténetéről keveset tudunk, de a faragvány stílusa és formája, valamint az ábrázolt jelenet alapján valószínűsíthető, hogy a lebontott templom 13. századi (utóbb átépített) épületének a nyugati kapujához tartozhatott.
A timpanon keretének, valamint a háttér síkjának a sajátosságai arra utalnak, hogy a középkori dombormű egy római kori márvány másodlagos átfaragásával készült. A faragványon számos, kisebb-nagyobb sérülés és kopás látható, a jobb szélén jelentős hiánnyal. A timpanon felső, szegmensívű szélét keskeny perem kereteli, míg a szélesebb, alsó pereme párkányszerűen kimélyül, mélységet adva az áldást osztó Krisztust és a két oldalán egy-egy donátort (egy donátorpárt) ábrázoló jelenetnek. A kompozíció térbeliségét tovább növeli, hogy a plasztikusan faragott alakok nemcsak a háttérből, hanem részben a keret síkjából is kiemelkednek.
Krisztus-Pantokrátor frontálisan ábrázolt, trónuson ülő alakja alacsony emelvényen helyezkedik el. Fejét kereszttel díszített, dicsfény veszi körül. Hullámos haja a vállára omlik, arcát dús szakáll borítja, furatlyukkal mélyített szeme mandula formájú, tekintete és fejtartása merev. A tunikája fölött viselt köpenye gazdag redőkben omlik alá a két lába között, sarutlan lábait a timpanon pereméről kihajló leveleken nyugtatja. Krisztus a köpenyét tartó bal kezével könyvet szorít a mellkasához, míg a jobb kezét szintén a mellkasához szorítva, esetlen, kicsavart tartásban emeli áldásra. A timpanon íves széle alatt, Krisztus jobbján és balján divatos világi öltözetet viselő, oldalnézetben ábrázolt pár, a templom donátorai görnyednek, tekintetüket mereven Krisztusra emelve. Mindketten megemelik és kissé oldalra fordítják a fejüket, miáltal a fejeik kiemelkednek a keret síkjából, és szinte a teljes arcukat látni engedik. A Krisztus jobbján féltérdre ereszkedő férfi donátor egyhajós, félköríves apszissal ellátott templommodellt tart a kezében. Tekintetének és arckifejezésének a merevségét valamelyest lágyítja a fejfedője alól kikandikáló és az arcát keretező, csigákban végződő, hullámos haj. Világias, hosszú, bő ruhája a felső testén laza redőkbe rendeződik, mintha egy öv fogná össze, míg a térdelő lábára szorosan rátapad. Krisztus balján női donátor térdel, kezeivel egy peremmel ellátott, sérült tárgyat (valószínűleg a templomnak adományozott liturgikus tárgyat, talán egy kelyhet) szorítva a mellkasához. Ruházata előkelő: hosszú, bokáig érő ingruhája fölött ujjatlan, bő köpenyt visel, míg a fején a haját teljesen eltakaró, a 13. században divatos fejfedőből (barbette) és pántból (file) álló viseletet hord, mely bő fátyolban omlik a hátára. Kerekded arcán furattal mélyített, tágra nyílt szemek ülnek, fölötte íves szemöldökkel, szája egyenes vonalú, tekintete és arckifejezése merev. Térdeplő lába Krisztus lábához hasonlóan, szintén levéldíszen pihen.
A timpanondombormű feltehetően festett volt, amire a felületén fennmaradt alapozás- és festéknyomok utalnak. A kompozíció ellenpontozása, az alakok plasztikus, egyes részleteiben kifejezetten aprólékos faragása, a csiszolt és a szemcsés felületek kontrasztja, ennek térmélységnövelő hatása magas színvonalú szobrászi munkát takar. A faragvány stilisztikai sajátosságai a szobrász észak-itáliai tanultságára utalnak, és elsősorban Benedetto Antelami körével mutatnak rokonságot.
A timpanondombormű 1220–1230 körüli datálása mellett szól a 12. század végén – 13. század elején a magyar királyságban mind hangsúlyosabb szerephez jutó bárói rétegnek a királyi udvarban megjelenő gótikus stílusformákhoz való igazodása, valamint a társadalmi státuszt kifejező, és minden bizonnyal a királyi udvar közvetítésével terjedő előkelő, francia eredetű viselet másolása. A magyarországi emlékanyagban a sopronhorpácsi templom 1230 körül készült nyugati kapujának a domborműmaradványai állnak közeli stíluskapcsolatban a szentkirályi faragvánnyal, míg az ítélő Krisztus elé boruló donátorok hangsúlyos ábrázolásához a szintén 1220–1250 körüli, bátmonostori kaputimpanon nyújt közeli, bár a szentkirályinál jóval archaikusabb felfogású és gyengébb kivitelezésű párhuzamot.
Kutnyánszky Ildikó
Petrovics, Elek, Képzőművészeti gyűjteményeink: in: Gerevich T. – Péter, A. – Genthon, I. – Petrovics, E. (eds), Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig. Ötödik kötet: Művészet, sport, statisztika, Franklin-Társulat, Budapest, 1930, 204. o.
Tóth, Melinda – Marosi, Ernő (eds.), Árpád-kori kőfaragványok: Katalógus, Az István Király Múzeum közleményei, István Király Múzeum; MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, Székesfehérvár, 1978, 21, 59. o.
Mojzer, Miklós (ed.), A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei, Corvina Kiadó, Budapest, 1984, 9. sz. (Török Gyöngyi).
Mojzer, Miklós (ed.), The Hungarian National Gallery: The Old Collections, Corvina Kiadó, Budapest, 1984, 9. sz. (Gyöngyi Török).
Mojzer, Miklós (ed.), Ungarische Nationalgalerie Budapest: Alte Sammlung, Corvina Kiadó, Budapest, 1984, 9. sz. (Gyöngyi Török).
Horler, Miklós (ed.), Lapidarium Hungaricum: Általános helyzetkép 1., Lapidarium Hungaricum : Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye, Országos Műemléki Felügyelőség – Országos Tudományos Kutatási Alap, Budapest, 1988, 55. sz.
Tóth, Sándor – Tóth, Melinda – Marosi, Ernő, Mikó, Árpád – Takács, Imre (eds.), Pannonia regia: Művészet a Dunántúlon 1000-1541, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1994/3, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1994, I-103. sz. (Takács Imre).
Marosi, Ernő – Wehli, Tünde, Az Árpád-kor művészeti emlékei: képes atlasz, Balassi Kiadó; MTA Művészettörténeti Kutató Intézete, Budapest, 1997, 44. o., 127.
Marosi, Ernő – Galavics, Géza – Wehli, Tünde – Mikó, Árpád, Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Egyetemi könyvtár, Corvina, Budapest, 2001, 73. o.
Lapidarium Hungaricum: Vas megye műemlékeinek töredékei 2.: Magyarszecsőd-Zsennye, Lapidarium Hungaricum : Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6., Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2002, 425-427, 428-430. o., 91.1. sz. (Takács Imre), 823-824.
Tóth, Sándor, Román kori kőfaragványok a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében, A Magyar Nemzeti Galéria szakkatalógusai I/1., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2010, 184. o.
Marosi, Ernő, A romanika Magyarországon, Stílusok – korszakok, Corvina, Budapest, 2013, 129. o.
Barral, i Altet, Xavier – Lővei, Pál – Lucherini, Vinni – Takács, Imre (eds.), The art of medieval Hungary, Viella, Roma, 2018, 171.
Kocsis, Alexandra (ed.), Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 74-75. o. (Veress Orsolya).
Radványi, Orsolya (ed.), Remekművek: Magyar Nemzeti Galéria, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2020/5, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2020, 74-75. o. (Veress Orsolya).
Radványi, Orsolya (ed.), Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 68-69. o. (Vécsey Axel).
Lővei, Pál, Porfír, kő, márvány. 1. kötet: kőanyagok, kőfaragók, kőberakások a középkori Magyarországon, ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2022, 24-25, 117. o.
Lővei, Pál, Porfír, kő, márvány. 2. kötet: kőanyagok, kőfaragók, kőberakások a középkori Magyarországon, ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2022, 24.
Barral, i Altet, Xavier – Lővei, Pál – Lucherini, Vinni – Takács, Imre (eds.), Művészet a középkori Magyarországon, Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2024, 119, 295–297. o., 171.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
