| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | cseh |
| Készítés ideje | 1898 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, papírlemez |
| Méret | 31,5 x 57 cm |
| Szignó | lent, jobbra: Eugene Jettel 98 |
| Leltári szám | 544.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A cseh Eugen Jettel Bécsben a Zimmermann-tájfestőiskola diákja volt. Ekkoriban August von Pettenkofennel került jó barátságba, aki művészileg is nagy hatással volt rá. Az áttörést az 1869-es müncheni nemzetközi kiállítás hozta meg számára, ahol két képéért is nagy aranyérmet kapott. 1873-tól Párizsban Charles Sedelmeyer műkereskedő segédjeként dolgozott. Kapcsolatuk megromlásával, 1897-ben visszatért Bécsbe, és a Secession művészeti egyesület egyik alapítója lett.
Motívumai és kompozíciói a barbizoni iskola által ihletett, és a 19. század második felében Ausztriában elterjedt – utóbb Stimmungsimpressionizmusnak (hangulati impresszionizmus) keresztelt – tájfestészeti stílus jegyében születtek. Az 1880-as évektől jellemzően visszafogott és lazúros pasztellszíneket használt, de képei ennek ellenére megtartották melankolikus jellegüket. A Staatz környéki tájat ábrázoló budapesti kép, melyen már a francia naturalizmus hatása is felismerhető, munkásságának utolsó szakaszában, 1898-ban született. Az előző évtized messzire nyúló vidékeihez képest a látóhatár nem olyan távoli; a festő a táj kisebb, de részletesebb szeletét ábrázolja. Gyakran visszatérő motívumai az előtérben pihenő szárnyasok, valamint a szomszédos mezőt elhatároló kerítés.
Izsák-Boda Bianka
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
