| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | svéd |
| Készítés ideje | 1900 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 70 x 104,8 cm |
| Leltári szám | 295.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A svéd tájfestészetet a 19. század végén nemcsak az Európa más országaiból érkező új impulzusok alakították, de a skandináv természet sajátos atmoszférája is, amely meghatározta a hazai festők tájképeinek misztikus karakterét. Ezeket a hatásokat Olof Arborelius a düsseldorfi tanulmányai során szerzett tudással ötvözte. E téren mestere, Edvard Bergh is nagy hatást gyakorolt rá, aki svéd származása ellenére a düsseldorfi tájfestőiskolával állt kapcsolatban.
Arborelius Orsa városából származott, ahol édesapja lelkészként szolgált. Tanulóéveit követő utazásai során főleg svájci és olasz tájképeket festett, majd hazájába visszatérve, a gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező szülővidékéről, a közép-svédországi Dalarna tartományból, illetve a bergslageni bányanegyed környékéről választott helyszíneket. Hatással volt rá a plein air, természetszemléletében azonban a realista felfogás is megtalálható. Az 1890-es évek szimbolista hatása nem érvényesült képein. Műveinek egyik ismertetőjegye az erőteljesen zöld árnyalatú, buja erdei növényzet, s olykor a helyi emberek is felbukkannak rajtuk. Akárcsak budapesti képén, gyakran ábrázolt erdei tavakat, melyeket az őshonos természet nyugalma övez.
Izsák-Boda Bianka
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3.rész, Új szerzemények. 3. füzet: a, Plastikai művek; b, Az 1913. évi szerzemények; c, Kifüggesztésre, elhelyezésre és kezelésre vonatkozó adatok: d, Sorszámszerinti jegyzék; e, Tárgymutató; f, Javítások; g, Tartalomjegyzék, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1915.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
