
Istennőfej
Antik Gyűjtemény
Készítés ideje | kora császárkor |
---|---|
Tárgytípus | szobor |
Anyag, technika | faragott, márvány |
Méret | magasság: 60 cm, szélesség: 42 cm, mélység: 24 cm |
Leltári szám | 4039 |
Gyűjtemény | Antik Gyűjtemény |
Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Klasszikus ókor, Erósz – Dionüszosz – Tanathosz |
Álló, fiatal férfi torzója, a testtartás a szobor töredékessége ellenére is rekonstruálható. A test súlya a bal lábra nehezedett, a jobb láb enyhén elöl és oldalt volt, de szintén megfeszül. A törzs enyhén elfordul: a jobb fele kicsit előrébb áll. A jobb kéz egyenesen előre volt tartva, a bal pedig a test előtt keresztbe mozdul. A felsőtest összehúzódik, izmai megfeszülnek. Hátul, deréktájban utólag lecsiszolt felület jelzi, hogy ott kisméretű lófarok (hippuris) volt, ami a satyrosok jellemző képi jele.
A testtartás alapján a szobor satyrost ábrázolt, aki nehéz tárgyat: teli borostömlőt tarthatott a jobb combján. A szobrot a franciaországi Viennában (Vienne) találták, Gallia Narbonensis provincia egyik leggazdagabb városában, ahol a közfürdő egyik medencéjét díszítette. Szökőkútszobor volt, a satyros borostömlőjéből víz folyt. A viennai fürdő hatalmas romjai máig megmaradtak, hajdani gazdagságára utal a neve: Tükörpalota (Palais du Miroir).
A szobor megtalálása (1907) után először helyi magángyűjteményekbe került, majd párizsi műkereskedelembe (1910). A Múzeum 1911-ben vásárolta meg Paul Arndt müncheni régész, műkereskedő közvetítésével és tanácsára.
A Tükörpalotából egy másik satyros alakú szökőkútszobor is előkerült, amely ma a Santa Barbara-i múzeumban látható.
A szobron végzett anyagvizsgálat eredménye alapján usaki márványból készült.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.